És kiáltott az angyal

Fülszöveg

Különös, félig való, félig képzeletbeli világ elevenedik meg a regényben, Dobrudzsa, a Duna-delta és Braila vidékének zárt világa egy olyan korban, amelyben természeti és társadalmi megrázkódtatások - földkisajátítás, világháború, szárazság, hatalmi visszaélések - tették próbára az embert.
Sajátos, kitaszított, sötét világ, amelynek robusztus, robbanó életerejű lakói tragikus végzetük jegyében élnek, és minden emberi jószándékuk és tenniakarásuk bukásra van ítélve. A születés, élet és halál szabadsága is illúzió csupán, mert senki sem választhatja meg sorsát, mindannyiukat a vak végzet irányítja. De a végzetszerűség paradox módon a szabadság látszatát kelti bennük, innen ösztöneik féktelensége, életenergiájuk kötetlen megnyilvánulása.
Valamennyien egy lázálom szédületében cselekszenek: egy fél falu Dobrudzsába költözik a meggazdagodás reményében; Ion Mohreanu, a főhős, bosszút akar állni apja gyilkosán; a fiatal tanítóné megszökik egy filmcsoporttal; gyilkosok és tolvajok vízkeresztkor a Dunába vetik magukat, hogy kihalásszák az ezüstkeresztet, a szabadság és bűnbocsánat zálogát. De senki sem érheti el célját, nem lehet boldog. Ion Mohreanu sorsa jelképes: a sors-angyal három kiáltására mindig egy-egy fokkal lejjebb süllyed azon a lépcsőn, amely visszahozhatatlanul viszi sötét végzete felé. Apja halálát nem bosszulhatja meg, mert a gyilkos meghal szélszívhűdésben. A szerelemben nincs szerencséje, hiányzik belőle az elhivatottság. S mikor már csak a beletörődés marad számára, egy véletlen golyó a homlokán találja. Ekkor hangzik el a harmadik kiáltás, amely egyben a születést adja hírül. Mert a hamuból új élet születik. Vissza