Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult észak-bihari falu

Előszó

Részlet a könyvből:
"A debreceni Nagyerdőt és apafáját a városlakók a XV. század során földesúri adománylevéllel nyerték el, de még nem tulajdonul, hanem csak használatra. A város XV-XVIII. század alatt kialakult hatalmas határán viszont mindig külön birtokrészekként kezelték a településtől keletre fekvő homoki erdőket. Kettős hasznuk volt. A századok során növekvő népesség faszükségletét - tűzifa, építőanyag, szerfa - biztosították, ugyanakkor a ligetes erdőkön jelentős területű kaszálók, majd szántók is voltak. Ezekben a XVIII. század második harmadától egyre nagyobb számban települtek jószáglegeltető szállások. A polgárok az 1820-as évektől pedig már nemcsak aklot, karámot, pásztorkunyhót emeltek, hanem tanyákat építettek.
A XIV. század végétől a XVIII. század végéig megszerzett erdőbirtokok közül erdőspuszták-nak nevezték a következőket: Csere, későbbi nevén Nagycsere (eredetileg délnyugati irányban nagyobb volt mint a múlt században), Fancsika, Pac (a XVIII. század előtt nyugati irányban még nagyobb területű volt), Haláp, Bánk és a törvényhatóságilag Szabolcs vármegyéhez tartozott külső erdőbirtok, Gut. Nagycsere kivételével történelmükben közös, hogy ezeken az erdőpusztákon a XVI. század derekán mindenütt, némelyiken még a XVII. században is, falvak állottak. Debrecen tartozékaivá csak a falvak elnéptelenedése, pusztulása után váltak. Nagycserét megint nem számítva, megszerzésük története is közös. A pusztabirtokokat a város kisebb rsézben örökös jogon megvásárolta, nagyobb részüket valamikori földesuraik leszármazottaitól, illetve e családok kihalása után a királyi kincstárból zálogjogon bírta. Később azután örökvétel vagy zálogelévülés révén Debrecen az erdőspuszták tulajdonjogát is megszerezte. Az állandóan növekvő területű kaszálók és szántók részben 1818, részben 1854 után pedig a polgárok birtokába kerültek.
A debreceni erdőspuszták és a hajdan azokon állott középkori falvak történetére vonatkozóan alapvető és részletes kutatásokat végzett Zoltai Lajos, feltárt négy Árpád-kori templomot is. Későbbiekben Balogh István egészítette ki Zoltai eredményeit és ezen kívül feldolgozta az erdőspuszták betelepülését, a tanyasi gazdálkodást, valamint a vákáncsos erdőtelepítők életét." Vissza