Family Hotel

Előszó

Részlet:

Tizenöt évvel ezelőtt, magánosan és szegényen Párisban éltem, több, azóta diadalmasan megszűnt budapesti napi és heti ujság levelezője gyanánt. Ebben a minőségemben fedeztem föl azt a hihetetlennek tetsző földrajzi csodát, hogy Paris sokkal messzebb van Budapesttől, mint Budapest Páristól. Párisból küldött cikkeim negyednap pontosan megjelentek a budapesti újságokban, de az értük járó pénzre rendesen hetekig hónapokig kellett várnom. Ennek köszönhetem, hogy abban az időben sok keserűségen mentem keresztül, sokat koplaltam és fáztam, rossz cipőben és elnyűtt ruhában jártam és szakállt növesztettem, mert a borbély drága volt.
A Saint-Lazare pályaudvar szomszédságában, Rue de Constantinople 75., egy kis penzió (Penzió de Famille, Family-Hotel, English Spoken, Man spricht Deutsch) ötödik emeletén laktam, nevetségesen egyszerű és kétségbeejtően szűk szobában. De, ha az ablakot kinyitottam és kiálltam a kis erkélyre, enyém volt az egész város, minden világosságával és titokzatosságával. Ezen az erkélyen nagyszerűen lehetett álmodozni és az embernek csak a szemét kellett behunynia, hogy a legszebb dolgokat lássa. Minthogy jobb dolgom úgy sem. volt, nagyon sokat ültem az erkélyen, kivált éjjel, amikor a sötétség meg a csöndesség az álmok cinkosává szegődik és mese-kertekben sétáló tündérlányokat, aranyhegyeket és dús vacsorákat varázsol a lehunyt szem elé. Vissza