Falusi emberek

Előszó

Részlet a könyvből:
Péter másodszor is megházasodott. Jól birta még magát. Ugyan jól. Ami voltaképen nem is csoda. Ott forgolódott a 46-47 esztendő körül. Mi az még a 60-hoz, 70-hez! Semmi. Valóságos gyermek-kor. 46 esztendő, 47 ...? Voltaképen maga Péter sem tudta egész végérvényesen. De attájon verte. Igy vélekedett. Azonban senkisem mondta volna annyinak. Nem. Göndör, fekete haja, egyenes tartása., vastag nyaka, dacos feje, mind a negyvenen alul tanúskodtak; tehát arra, hogy még egy aszszonyt, vagy ha ugy jön a sor, még kettőt is kibir a Péter fája.
Hát megházasodott.
Van az ugy néha, hogy az ember másodszor is megházasodik. Péternek meg nagy oka volt rá. Nem is egy, de egész füzér. Már az is, hogy az első asszony után nem maradt se fia, se lánya. Mint a sok apró fehér-falu házak között a falu-nyele, olyan egyesegyedül árváskodott a kis házban. Már pedig a magános özvegyi sorban nehéz az élet. Senkise törődik vele. Mint az ágról szakadt fonyadt galy, csak tengődik. Jön-megy, térül-fordul, kong a házban s mint a jó sózott káposzta, napról-napra savanyodik. De a nagy csend, a nagy némaság még hagyján! Hanem a százezernyi keserű fájdalmak! Se főtt étel, se tiszta ruha! Soha! Főként vasárnaponként nehezedik rá az elhagyatott árvaság rettenetes szomorúsága, minden nagy nyomoruságával együtt. Amikor váltani kellett volna, de nem volt mit. Vissza