Falumúzeum (dedikált példány)

Előszó

A társadalom gazdasági és szellemi fejlődése 1945 óta ugrásszerűen meggyorsult. A tegnap általánosan használt gazdasági eszközök, szellemi javak, szinte néhány esztendő alatt hagyománnyá, s a társadalom szelektáló tevékenysége következtében pedig e hagyományok lassan ritkasággá válnak. Fokozottabb mértékben így van ez a régebbi korok emlékeivel.
Az új, kialakulóban levő szocialista ember szellemi arculatához hozzátartozik, hogy megismerje az emberiség, ezen belül szűkebb hazája: szülőföldje, faluja hagyományait. Hozzátartozik az is, hogy foglalkozásához, mindennapi életéhez kapcsolódó tárgyak és jelenségek fejlődését is megismerje, elsősorban azért, hogy a fejlődést saját maga is lemérhesse, s összehasonlítási alapja legyen a múlt és jelen társadalmi, gazdasági, szellemi értékeihez. Ezt az összehasonlítást azonban csak akkor végezhetjük el, ha összegyűjtve és rendezve rendelkezésünkre állanak a régmúlt idők hagyományai. A legelső és legfontosabb feladat tehát az, hogy összegyűjtsük saját tájegységünk szellemi és tárgyi emlékeit, s a gyűjtés soha be nem fejeződő munkájával párhuzamosan megkezdjük a rendelkezésre álló anyag feldolgozását, rendezését, közkinccsé tételét. A helytörténeti kutatás, néprajzi gyűjtés soha nem lehet öncélú. Ha a gyűjtő csak saját érdeklődését akarja kielégíteni munkájával, elveszti társadalmi értékét, anyaga használhatatlan, s így értéktelen gyűjteménnyé változik. Hajdú-Bihar megyében az utóbbi időben nagymértékben megnőtt a helytörténeti kutatók száma. A mennyiségi gyarapodással azonban nem járt párhuzamosan a gyűjtés minőségi színvonala. Bár van néhány értékes gyűjteménnyel rendelkező helytörténeti múzeumunk (Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Berettyóújfalu, Tiszacsege, Hajdúhadház, Kornádi), a legtöbb esetben azonban a kialakuló gyűjtemények rendezetlenül és kihasználatlanul hevernek. Ennek anyagi és tárgyi feltételek hiánya mellett egyik legfontosabb oka a gyűjtők szakmai képzetlensége. Vissza