A szekszárdi M. Kir. Áll. Garay János Gimnázium (III-VIII. oszt. reálgimnázium) XLI. évi értesítője az 1936-37. iskolai évről

Előszó

Részlet a kötetből:

Pazár Dezső nyugalomban

Mindnyájunk lelkében él az eszményi tanár képe. Ez a kép nem elméleti felkészültségünktől függ, nem észszerű meggondolások adják össze alkotó vonalait és színezik belső valóját, hanem tiszta élmény, a spontán emlékezés eleven ábrája. Gyermekkorunk emléke... Nem logikai szerkesztmény, hideg számítás eredménye, hanem élő árnyék lelkünk kápolnájának a belső falán. Az emlékezés foszforeszkáló játéka hívja életre s a szeretet őrzi. Magunkból is csak annyit adunk hozzá, amennyi az egységbenlátáshoz okvetlenül szükséges, amennyivel az élő alakot még annak idején kiegészítettük látásunknak a szemünkben adott alakító munkájával a tökéletes kép varázsának, a befejezettség szomjának a hatalma alatt. Egy letünt jobb világ emlékét őrzi - gyermekkorunkét; s erőt meríteni és megtisztulni idézgetjük néha.
Ilyen gyermekkorunkból megőrzött képhez hasonlít a most búcsúzó Pazár Dezső képe. A mélyben élő, a legbelső gyűrűk tükrén ringó arcokhoz hasonlít; volt tanáraink között azokra emlékeztet, akiket a legjobban szerettünk, akiket tiszteltünk, akiknek emlékét érdemesnek tartottuk megőrizni egy élet számára. Lelkiismeretes, alapos, végtelen finomlelkű és végtelen kedves-bájos egyéniségnek ismertük meg Pazár Dezsőt -- immár a kartárs és a barát szemével nézve. Nagy pedagógiai értékek és finom emberi tulajdonságok egyesültek benne. Meleg színe okossággal párosult, pedantériája elmélyedés, konzervatívizmusa hűség és erkölcsi erő, szigora bölcseség volt; bánásmódja a jóság és az igazság parancsainak engedelmeskedett, módszere az alaposság és a rend főpillérein nyugodott s igazi pedagógus-erők és erények: erős didaktikus hajlam s fennkölt, nemes nevelői vágy és célkitűzés adott markáns élt egyébként atyaian szelid, a jóságosságig gyöngéd egyéniségének. Vissza