Előszó
Részlet a könyvből:
Hosszú ut után.
- És az amerikai Kongó ? - kérdezte Huber Miksa, - Ennek még hire-hamva sincs ?
- Miért is lenne, kedves Miksa ? - felelte Cort János. - Hát szűkében vagyunk talán az Egyesült-Államokban a csaknem határtalan földterületeknek? Mennyi ismeretlen és puszta terület van Alaszka és Texasz között, a melyet mindmáig nem kutattak még keresztül ? ! Nem, mielőtt külföldi gyarmatpolitikát űznénk, azt hiszem, okosabb, ha odahaza gyarmatositunk ...
- Igen, igen, édes Jánosom; csakhogy az európai hatalmak, ha ezentúl is ugy fejlődnek a dolgok, mint mostanában, nemsokára megosztoznak ám egész Afrikán. Gondold meg csak: háromezer millió hektárnyi terület! És az amerikaiak átengedjék ezt nyugodtan az angoloknak, a németeknek, a hollandusoknak, a portugáloknak, a franciáknak, olaszoknak, a spanyoloknak és a belgáknak ?
- Az amerikaiakat ez épp oly kevéssé érdekli, mint az oroszokat, - felelte Cort János, - még pedig ugyanazért...
- Miért?
- Kár lenne a lábukat megerőltetni, mikor elég, ha a karjukat kinyújtják.
- Szép, szép, kedves János. Azt hiszed hát, hogy az Egyesült-Államok kormánya előbb-utóbb követelni fogja majd maga részét az afrikai kalácsból. Eddig van már francia Kongó, belga Kongó és német Kongó s van végül független Kongó is, a mely azonban nyilván arra vár csak, hogy függetlenségét elveszítse. Azután ott van az a nagy terület, a melyen három hónap óta jövünk már keresztül...
- Pusztán, mint kiváncsi emberek, Miksa, mint kíváncsi emberek, nem mint hódítók ...
Vissza