Előszó
Részlet a könyvből:
Péter bácsi egy szép napon - nem is olyan régen - falovacskát faragott. Ez nem lett volna említésre méltó esemény, mert Péter bácsi minden áldott nap reggeltől estig játékokat készít. De ez a falovacska különösen sikerült kis jószága lett. Jókedvűen és ügyesen gurult négy zöld kerekén, piros nyergét büszkén önérzetesen viselte kék csíkos hátán. Péter bácsi még soha nem csinált ilyen szép, szemrevaló falovacskát.
- Öt pengőn elul nem adom, - állapította meg Péter bácsi, miközben kevélyen nézte a lovacskát.
De ekkor, - legnagyobb meglepetésére - észrevette, hogy a falovacska frissen festett ábrázatán könnyek peregtek.
- Kérlek, ne sírj, - intette a falovacskát. - Ha sírsz, tönkremegy a szépen festett pofácskád. De meg mi okod is volna pityergésre? Mit szeretnél? Több csíkot az oldaladra? Vagy nagyobb kerékre vágyol? Hiszen pompásan gurulsz s nem recseg-ropog állványod sem. Igazán nem értem, mi okod lehet búsulásra? Meglátod, biztosan kapok érted öt fényes pengőt!
De a könnyek még egyre potyogtak a falovacska szeméből, végig frissen festett ábrázatán. Végül is Péter bácsi megharagudott. Megfogta a falovacskát s egész halom faragott játékra dobta, amiket holnap visz majd eladni. A falovacska egy szót se szólt, viszont a sírást se hagyta abba. Még akkor is potyogtak könnyei, amikor beesteledett.
Péter bácsi aztán zsákba csomagolta a játékokat és széke alá tette, hogy útba ne legyenek.
Másnap reggel Péter bácsi hátára vette a zsákot és útnak indult.
Vissza