Fülszöveg
Négy évtized alkotásai kaptak helyet ebben a kötetben. A legrégibb „A régi, hűséges fejsze"; külön - mondhatnánk irodalomtörténeti - érdekessége, hogy egyike Szirmai Károly első műveinek, melyekkel Budapestről való hazatérése után jelentkezett. 1930. november 3-án jelent meg az elbeszélés az újvidéki Reggeli Újságban, Fuimus aláírással, ami abban az időben a szerző írói álneve volt. Ez az írás eddig még kötetben nem szerepelt, s csak e könyv anyagának összeállításakor került elő. A negyvenes, ötvenes és hatvanas évek terméséből is talál itt az olvasó írásokat, úgyhogy kötetünk négy évtized munkásságát mutatja be.
Szirmai Károly legújabb könyve - immár a kilencedik - felöleli az életnek, az álmoknak, a látomások világának minden területét, melyet a szerző képzelete bejárt: az emberi gazság, csalárdság, a szorongás, egykori emberek felidézése, az emberek - főleg házastársak, rokonok, ismerősök, barátok - közötti viszony, az eltűnt világ, a régi Bácska élete, s Szirmai nagy témája: a...
Tovább
Fülszöveg
Négy évtized alkotásai kaptak helyet ebben a kötetben. A legrégibb „A régi, hűséges fejsze"; külön - mondhatnánk irodalomtörténeti - érdekessége, hogy egyike Szirmai Károly első műveinek, melyekkel Budapestről való hazatérése után jelentkezett. 1930. november 3-án jelent meg az elbeszélés az újvidéki Reggeli Újságban, Fuimus aláírással, ami abban az időben a szerző írói álneve volt. Ez az írás eddig még kötetben nem szerepelt, s csak e könyv anyagának összeállításakor került elő. A negyvenes, ötvenes és hatvanas évek terméséből is talál itt az olvasó írásokat, úgyhogy kötetünk négy évtized munkásságát mutatja be.
Szirmai Károly legújabb könyve - immár a kilencedik - felöleli az életnek, az álmoknak, a látomások világának minden területét, melyet a szerző képzelete bejárt: az emberi gazság, csalárdság, a szorongás, egykori emberek felidézése, az emberek - főleg házastársak, rokonok, ismerősök, barátok - közötti viszony, az eltűnt világ, a régi Bácska élete, s Szirmai nagy témája: a halál tűnnek fel a jellegzetesen szirmais hangú elbeszélésekben, karcolatokban vagy a prózaversekhez közel álló szövegekben.
Az életének kilencedik évtizedébe lépő Szirmai Károly novelláinak tematikáját egyéni élményei, írói és emberi érdeklődése, művészi, alkotói nyugtalansága határozzák meg. A témáinak megfelelő, kissé archaikus nyelv, stílusának gonkus nyelv, stílusának gondos megmunkálásra valló tisztasága, szereplőinek nagyvonalú, mégis az élethűségig aprólékos ábrázolása, a pergő párbeszédek, az emberek lelki életének sokszor kíméletlen feltárása, az elmúlás hangulatának erőteljes érzékeltetése, a néha egészen hátborzongató történések és jelenetek - melyeknek Szirmai mestere -, az emberi problémák mélységes megértése: ezek az itt összegyűjtött novellák legfontosabb sajátságai, egyben a mester életművének értékei is.
Méltán állíthatjuk, hogy Szirmai Károly hetedik novellás kötete - akárcsak az eddigiek - jelentős eseménye a jugoszláviai magyar irodalomnak, az olvasóknak pedig kivételes élményt ígér.
Vissza