Előszó
Lulla, lulla, lullabáj, (Szentivánéji álom).
Lulla, lulla, lullabáj,
vége néki, vége már. Altatónak, ringatónak vége már.
Jaj kiszállt a fészekéből, bölcsőjéből csúf madár,
véres szárnya...
Tovább
Előszó
Lulla, lulla, lullabáj, (Szentivánéji álom).
Lulla, lulla, lullabáj,
vége néki, vége már. Altatónak, ringatónak vége már.
Jaj kiszállt a fészekéből, bölcsőjéből csúf madár,
véres szárnya vet sötétet,
görbe karma húsba tépett,
látni kell és látni fáj, nézni kell és nézni fáj,
óriási csúf madár, eltakarni nem takarja semmi táj.
Látni kell és látni fáj, mert megszakadt a lullabáj.
Lulla, lulla, altató,
bánkodókat altató. Énekeltük, versbe csentük, szállt a szó,
takaró a jajra búsra, gennyedt húsra víganó:
csitt Halál, csitt poklos Élet,
hátha álmodnánk egy szépet!
csalta, csalta altató, földörögte ágyuszó,
most hazudni volna jó, karma éles gyilkoló,
fölörögte ágyuszó és nincsen többé altató. Lulla,
lulla, lulla, lullabáj,
vége neki, vége már. Hosszú hajszig el nem alszik csúf Halál,
mert kiszállt és fészekébe, bölcsejébe - rút madár -
vissza nékünk sose röppen,
álom eztán vérbe döbben,
tát elénk egy barna száj: abba futni jaj muszáj,
Óriási csúf madár. Eltakarni nem takarja semmi táj.
Látni kell és látni fáj, mert megszakadt a lullabáj.
Vissza