Északkelet-Magyarország a szabadságharc viharában

Előszó

Részlet:
"A magyar történelem sorsfordulói között kiemelkedő hely illeti meg 1848/49-et.
Nemzetünk a tragikus és diadalmas, felemelő és mindennapi, háborús és békés
mozzanatok, folyamatok során át jutott el Mához, amire alapozva építheti a Jövőt.
Ezek sorában talán az egyik legfontosabb a XIX. század európai sodorvonalába szervesen illeszkedő forradalom és a már inkább egyedi sajátosságokat mutató szabadságharc. A magyarság későbbi sorsát nagymértékben meghatározó felbuzdulás a társadalom minden rétegét megmozgatta. Kisebb-nagyobb mértékben Magyarország minden népe, nemzetisége, társadalmi osztálya ezen vagy azon az oldalon részt vett benne. A változás, a szabadság igénye hatalmas energiákat szabadított fel.
A gyengén fejlett iparra támaszkodva sikerült megszervezni a fegyvergyártást. A semmiből létrehozni a nemzeti hadsereget, a honvédséget, megszervezni a közigazgatást, kormányokat alakítani, létrehozni a diplomáciai testület csíráit. A társadalom egésze kezdett új, korszerű, a megváltozott viszonyoknak megfelelő formát ölteni. A változás szükségessége akkora volt, hogy azt még a katonai vereség sem tudta megakadályozni. Nem telt el húsz év, és a győztes birodalom egyezkedésre kényszerült a vesztes nemzettel.
Magyarország államjogi függetlensége helyreállt, teljes lendülettel megindulhatott a polgári fejlődés, ami évtizedeken keresztül többé-kevésbé zavartalanul folyt. A közben a mélyben felhalmozódó feszültségek nagyságát majd csak Trianon hozza a felszínre.
Ezekből az eseményekből nem maradt ki vidékünk sem. Ha nem is került ez események előterébe, az egész országot érintő események helyi szinten is tükröződtek. A forradalom az Északkeleti Kárpátok lábánál mindössze kb. 72 órát késett a pesti és pozsonyi eseményekhez viszonyítva. Az itteni eseményeknek kicsiben ugyanolyan tartalma volt, mint az országos eseményeknek a fővárosokban. Ez a vidék azonban a történelem folyamán általában a háttérben maradt és csak ritkán került reflektorfénybe. A vidék történelmének részletesebb és tárgyilagosabb megvilágítása még várat magára. A 1848/49-es eseményekről viszonylag kevés publikáció jelent meg. Ám különböző okok miatt még ezek sem jutottak el szélesebb körökbe.
A szerzők most kísérletet tesznek rá, hogy egy igen szerény munka keretében felhívják a figyelmet szűkebb pátriájuk történelmének egy érdeklődésre számot tartó fejezetére. Remélik, hogy honfitársaik egy vonással többet fognak tudni
arról a tájról, amelyen születtek és amelyen sokan remélik, meghalni is fognak."
Vissza