Előszó
Kedves Olvasóink!
Jó lenne ugye, ha csak akkor kellene főznünk, amikor kedvünk szottyan rá?
Amikor a szakácskönyvekben való böngészgetés közben megszáll az ihlet, és valami egészen különlegeset...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasóink!
Jó lenne ugye, ha csak akkor kellene főznünk, amikor kedvünk szottyan rá?
Amikor a szakácskönyvekben való böngészgetés közben megszáll az ihlet, és valami egészen különlegeset szeretnénk alkotni, csak úgy, az élvezet kedvéért? Ilyen szerencsés pillanat azonban csak ritkán adódik, hiszen a mindennapok egymásutánjában nem elkápráztatni, hanem napról napra, hétről hétre úgy kell táplálni, élelmezni családunkat, mint egy megbízható nagyüzemnek. Ebben az egyformaságban gyakran érezzük úgy: kifogytunk az ötletekből, nincs tovább... és lelkiekben felkészülünk arra, hogy a vacsoraasztalnál ezt fogjuk hallani: "Már megint tökfőzelék!?" (Amit persze behelyettesíthetünk bármi mással is.)
Ráadásul egy mai háziasszony rendszerint dolgozó nő is, és olykor csak ellopott félórák állnak rendelkezésére ahhoz, hogy előteremtse a család asztalára kerülő finomságokat. Sajnos vagy szerencsére: nagyanyáink ráérős konyhájának ideje lejárt, és bár biztosan összehasonlíthatatlanul finomabb a saját kezűleg gyúrt tészta, reszelt zsemlemorzsa, mint a bolti, azért az sem baj, hogy nem kell csirkét kopasztanunk, és órákig kevernünk a majonézbe cseppenként az olajat. A mi életünk tempója a gyors megoldásoknak kedvez, nem csak a gyorséttermekben, de a saját házunk táján is. Alkalmazkodunk a megváltozott ritmushoz, néha nosztalgiával telve vágyakozunk a régi szép időkbe, de azért a tejszínhabot inkább géppel verjük fel, nem kézzel. Ettől semmivel sem leszünk rosszabb háziasszonyok, és ugyanúgy örömünket lelhetjük a főzőcskézésben.
Nem kell, hogy csak gyors legyen, kis ötletekkel tehetjük mutatóssá is: ehhez kívánunk Önöknek kellemes tallózást a Fakanál e havi számában.
Vissza