Előszó
E néhány sor, néhány mondat, amivel kötetemet elindítom, nem előszó, még kevésbé ajánló, inkább valamiféle indokolás, magyarázat, miért született meg. Magam is megdöbbentem, amikor - nem is túl...
Tovább
Előszó
E néhány sor, néhány mondat, amivel kötetemet elindítom, nem előszó, még kevésbé ajánló, inkább valamiféle indokolás, magyarázat, miért született meg. Magam is megdöbbentem, amikor - nem is túl régen - „észrevettem" hogy sok-sok versemben ott van, ott él „közvetlenül" vagy csak a „háttérben valahol" a természet - amelynek gyermekkoromtól rajongója és állandó csodálója voltam és vagyok - a virágok, a termett világ, de különösképpen - a fák, „akik" végigkísérték eddigi életemet a gyermekkori udvar akácfái, a magunk-faragta bigeütőm, a kolozsvári arborétum, a debreceni Nagyerdő fái, a közel öt esztendős hadifogság kezdeti idejében az asztalosműhely munkásaitól kikunyerált, legyalult falapocskáig, amelyekre (mahorkán vásárolt) ceruza csonkokkal írtam - a nyomban megsemmisített-verseimet, de a mai napig is, a kis kertben ültetett-ápolt - Magda által talán még jobban szeretett és gondozott - tujákig, fenyőkig, fűzfákig, gyümölcsfákig, virágok sokaságáig.
Nem válogatott versekről van szó. Többségük valamelyik kötetemben megjelent, de vannak mások is. És nem jeleztem „születési" dátumokat. (Azoknak nincsen jelentőségük.) Kivétel három csoport: A kereken hetven évvel ezelőtt (1941-ben illetve) a „negyvenes években" írt (és már akkor újságokban megjelent) verseimnél, a hadifogságból származóaknái és néhány ez évben írottak esetében.
A kötet tehát nem „válogatott" verseket tartalmaz. Csak egyszerűen „kiemelteket" így is töredékként a valóban sok, róluk, nekik, hozzájuk írt, vagy azon versek közül, amelyekben valahol hátul ott van egy fa...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal