Fák és madarak könyve

Előszó

E kis könyvecske megjelentetésével egy régóta dédelgetett vágyam teljesül. Úgy érzem, egy jelentős hiányt sikerül vele pótolnom, hiszen Székesfehérvár város értékes fás szárú növényeit nem kísérelte meg még senki sem egy séta keretében bemutatni. Teszem mindezt azért, hogy városunk történelmi és egyéb nevezetességei mellett a természetet szerető, védő és féltő polgárok, valamint az idelátogató vendégek sokasága megismerhesse azokat a természeti értékeinket, melyekre joggal lehetünk büszkék. Az évszázadok óta jelként álló öreg famatuzsálemek, fasorok, vagy akár egy park különleges fafélesége gyermekkorom óta rabul ejtettek, bámulatra, csodálatra késztettek. Mindig szerettem volna vallatóra fogni egy-egy példányukat, megismerkedni életük történetével. S az idő múlásával, mivel magam is bennszülött székesfehérvári vagyok, s régóta eljárok árnyékot adó lombsátruk alatt, sok esetben sikerrel jártam. Birtokomban van egy olyan történeti kép velük kapcsolatban, mely része a helyi emlékezetnek is, összefügg városunk múltjával jelenével. Sajnos az idő és sok esetben az urbanizáció „kényszere" több értékes fasort, parkot tüntetett el városunkban, de él egy ősi mag, kiegészülve újabb jövevényekkel, melyek, reméljük, a jövő század faóriásai lesznek egykoron. Őket, a legismertebbeket vallatom könyvecskémben, őket igyekszem bemutatni egy kicsit tisztelegve előttük, mert a kor és a természet alázatra szólítanak.
Kedves Olvasóm, ha kézbe véve e kis útikalauzt, vállalkozol a városi sétára, állj meg te is egy percre a tiszteletet parancsoló természeti értékek előtt, mert velük lélekben is gazdagabb leszel.
A természet szeretete, megismerésének mind tökéletesebb vágya már gyermekkorom óta nyugtalanít. Ma is, ha csak tehetem, minden szabadidőmet természetközeiben töltöm, nyitott szemmel járva, mert kegyes hozzám a véletlen, barangolásaim során mindig produkál valami újat, valami élményt és ezeket képtelen vagyok magamban rejteni. Ezekből a szinte megszámlálhatatlan megfigyelésekből hosszú esztendők alatt sok feljegyzés, apró, mozaikszerű, ahogy én nevezem őket „természeti szilánk" született. Vissza

Fülszöveg

A mai ember - főként a városlakó - közönye a természet finom rezdülései iránt közismert. Az a bizonyos velünk született érzék, empátia eltompult, elfelejtődött. így alig vagyunk partnerei azoknak az apró rezdüléseknek, amelyet szűkebb környezetünk küld felénk - amelyekkel olykor azt is mondhatjuk - elhalmoz bennünket. Szerencsére akad köztünk néhány jó értelemben vett különc, akiben ez a kapcsolat még elevenen él, aki magában hordozza ezt az ökológiai szemléletet.
Ilyen különleges alkat a fehérvári földrajz-biológia szakos tanár, iskolavezetőszervező, közéleti ember dr. Warvasovszky Emil. A több évtizedes tanári munka mellett, lokálpatrióta városlakóként is megőrizte magában a gyermekkorából, családi örökségként is magával hozott fogékonyságot az élő és élettelen világ impulzusai, örök törvényei iránt. Ezek mélyebb ismerete az idők folyamán az alázat és tisztelet érzetét váltotta ki a közíró-természetbúvárból a mindenség erői iránt. S az élő (szervezet) kiolthatatlan szeretetét.
Ezért képes magába gyűjteni az évszakok változásának hol drámai, hol vidító, reményt keltő élményeit, rezignáltan, bölcsen szemlélni az idő munkálkodását, s azonosulni a Nagy Körforgással, melynek egyik szerény, segítőkész szereplője kíván lenni. Ezért tart számon megannyi fehérvári fát, bokrot - miként a jó gazda -, mert tudja: a város nemcsak építészeti tér, utcák és terek halmaza, hanem a maga alkotta-ültette növényzettel teljes. Ő az, aki meghallja és továbbadja az öreg fák meséit, s közérthető módon bevezet a botanika titkaiba. De igazán elemében akkor van, ha madártani észleléseit, ismereteit adja közre, osztja meg olvasóival. (Ahogy a Fejér Megyei Hírlap hasábjain is ezt teszi.) S csak ámulunk és bámulunk, mennyi változatos madárfaj él köztünk, látogat el hozzánk, mennyi kis kaland, történet mesélhető el a fészkek lakóiról, a bokrok alján cserkészőkről.
Minden sorával azt sugallja: a világ egy, ember, állat, növény egysége, s ha ez megbomlik, a teremtés csodás összhangja zavarodik meg, kerül veszélybe. A Fák és madarak könyve - mely egy kicsit a „termés" javának begyűjtése is - ezt a gondot, gondolatot szemlélteti megannyi példán. S arra a felelősségre is figyelmeztet, amivel kisvilágunknak, mikrokörnyezetünknek tartozunk ezen a borongós század- és ezredvégen.
Péntek Imre
Vissza