Fák és agancsok

Fülszöveg

Kertész László 1935-ben született. Állami gondozottként került Hajdúböszörménybe, egy szegény parasztcsaládhoz. Ők nevelték - szülői szeretettel -, iskoláztatták. A vakációkban végigdolgozta szinte az egész országot: volt rakodómunkás, arató, kocsis, kubikos, juhász. 1958 óta a hajdúböszörményi gimnázium tanára.
Versei a hajdúsági tájak motívumait, vidéke népének sajátos vonásait tükrözik. Költői világa összetett: sodró erejű, gondolati tartalmú költemények szelíd szerelmi vallomásokkal, közösségi problémáknak hangot adó, szenvedélyes hitvallású versek a magány panaszaival, a megújult remény dalaival váltakoznak. Érdekesek prédikátori komorsággal, archaikus zengéssel előadott bibliai példázatai, részben ezekhez kapcsolódó groteszken szarkasztikus versei.
A műfaji változatossággal változatos verselés társul. Az expresszionista hagyományokat folytató versépítés mellett gyakoriak a szürrealista mozzanatok, de mindez erősen "tárgyias" alapon.
Az akácfa sorsa az enyém, mindig idegen, s a honosnál is honosabb. Nevelőimnek talán a sajátjánál is kedvesebb, hazajáróbb gyermeke voltam, a lelencsors, a hajdani megalázások kísértetei máig a nyomomban maradtak.
Jóformán csecsemő voltam, amikor kézről kézre vándorolva kerültem el Nyíregyházáról a leghajdúbb városba, Böszörménybe, majd az egyetem után megint vissza néhány tudós tanárom, professzorom minden áldott intelme ellenére.
A pusztai akác élete az is, hogy minden vihar megrázott, megtépázott, ha nem is mentem elébe...
Azt szeretném, ha emberi magatartásommal együtt az írásaim is a dűlőúti akácok testvéreivé serdülnének, szikárak - mindig a vidékem keleti, már-már sivatagi nyaraira szomjasak, és mindig hasznosak lennének; - hőségben hűsítenének, fagyban fellobognának. Hasznosak, mint a kútostorok, a gerendák, és úgy szépek, mint temetőnkben a kopjafák. Vissza