Fájdalmas Szűzanya tisztelete

Előszó

Részlet a könyvből:
A Fájdalmas Szűzanya.
Az élet sok fájdalmat és csapást tartogat mindannyiunknak. Mily kevesen fogadják zúgolódás nélkül, türelmes megadással a keresztet!? Pedig mennyivel könnyebbé és édesebbé tehetnők a kereszthordozást, ha szívünket a legnagyobb szenvedőhöz emelnénk föl, a keresztrefeszített Krisztushoz és a Fájdalmas Istenanyához.
Stolz Albán, a nagy német iró, beszéli el, hogy az egyik napon egy földmívessel találkozott. A szegény ember elpanaszolta bánatát. Néhány napja borzalmas szerencsétlenség érte. 12 éves fia a mezőn közel ment a lánghoz és tüzet fogott a ruhája. Ügy összeégette, hogy a bőre cafatokban lógott. Még aznap este megszabadult borzasztó szenvedéseitől, meghalt. Az egyszerű földmíves édesapa megtört lélekkel borult a Fájdalmas Szűzanya képe elé, s áhítattal nézte az isteni Fiát ölében tartó Szüzet. Egyszerre megnyugtatta a gondolat: Mária sokkal nagyobb és égetőbb kínban látta szent Fiát, mint ő szerencsétlenül járt gyermekét.
A keresztfa tövében szenvedő Szűzanya valóban mindannyiunk vigasza és példaképe. Hány szenvedő, meggyötört szív talált már megkönnyebbülést, erősítést és bátorítást a Fájdalmas Szűzanya titkában. Ki is értené meg jobban a szomorúak és nyomorultak keservét a Fájdalmas Istenanyánál? Hisz, Mária fenékig ürítette a szenvedés keserű poharát Szent Fia mellett. Vissza