Előszó
Sajátos kiadványt tart kezében a népélet iránt érdeklődő olvasó. Ebben a munkában a szülőföldjének népi hagyományait évtizedek óta gyűjtő, múltjának emlékeihez nemesen ragaszkodó patrióta, Faggyas István szülőfaluja, Kelemér jellemző népszokásait mutatja be írásban és képekben. A kiadvány néprajzi érdekességét mindenekelőtt az adja, hogy a szerző ennek a kisded gőmöri falunak a múltját - a népélet megannyi jellemző alkalmait - a szemtanú hitelességével ismerve - helyszíni élményeinek hű tükreként - rajzokon örökítette meg.
A szokáshagyománynak olyan pillanatait rögzítik az itt közölt rajzok, amelyeket a dokumentálás hitelesnek tekintett eszközével, a fényképezőgéppel sem lehetne hűbben, pontosabban megjeleníteni. Nemcsak azért nem, mert az itt bemutatott szokások zöme már a múlté, hanem elsősorban azért, mert bár a fénykép egy adott pillanatot dokumentál, de nem jellemez népéleti rajz lényegesen több a fényképnél. Nemcsak rögzít, nemcsak ábrázol egy eseményt, egy sajátos pillanatot, hanem kiemeli azokat a fontosabb jegyeket, amelyek az eseményt jellemzik.
A rajzoknak szelleme, „lelke" van. Mögöttük áll a rajzoló élményvilága. Az ábrázolás abból a hagyomány- és ismeretanyagból fakad, amelyet a rajzoló átélt, ismer, és amely benne kijegecesedve, sűrítve, a művészi élmény fokán van jelen. Nemcsak egy pillanat rögzítődik, hanem tömören, szublimálva feltárul előttünk a teljes eseményfolyam, amely a pillanatnyi jelenséget is magában foglalja.
Rendkívül szerencsés az a néprajzkutató, aki a rajzolás képességével is rendelkezik. A fotografálás térhódítása előtti időben, de sokáig még a fényképezőgép szélesebb körű elterjedése után is a népéleti rajzoknak fontos funkciójuk volt és van jelenünkben is. Gondoljunk csak Kós Károly maga illusztrálta munkáira, amelyeknek az értékét a nagyszerű rajzok nemcsak „művészileg" emelték, hanem a pontos, hiteles ábrázolás a tudományos elemzéshez is nagymértékben hozzájárult. Egy-egy jól megkomponált, lényeget kiemelő rajz részletező leírást tesz szükségtelenné.
Vissza