Fábri Zoltán

Előszó

Négy évig Fábri Zoltán asszisztense voltam.
1956 márciusában, amikor Fábri már készen volt a Hannibál tanár úr forgatókönyvével, összehívta a készülő film munkatársait és részletesen elmondta rendezői elképzeléseit. Lefestette a film hangulatait, elemzte az egyes jelenetek hatását a majdani közönségre, pontosan ismertette ruha-, díszlet- és berendezési elképzeléseit. Volt a filmben egy jelenet, amely a film főszereplőjének, Nyúl tanár úrnak a lakásán játszódott. Ebbe a lakásba Fábri kért egy családi fényképet, amelynek elmondta a pontos elhelyezését is. Aztán elutazott Cannes-ba a Körhinta bemutatójára, majd visszajött, tovább dolgoztunk a film előkészítésén, júniusban hozzákezdtünk a forgatáshoz. Augusztus közepe táján lehetett, amikor Nyúl tanár úr lakását forgattuk. A kellékessel felrakattam a családi képet a falra. Fábri bejött a díszletbe a berendezést átvenni, és az első pillanatban észrevette, hogy a kép nem ott van, ahova szánta. "Kicsit följebb! Közelebb az ablakhoz!" - mondta. És oka volt rá, mert a kép egy adott kompozícióban így került Nyúl tanár úr háta mögé a felvétel alkalmával. Pontosan az a kép, abban a magasságban, olyan távolságra az ablaktól, ahogy ő azt hónapokkal előbb megálmodta és velünk közölte.
Azért meséltem el ezt a történetet, mert nagyon jellemző Fábri vízuális fantáziájára és arra a minden részletre kiterjedő, tudatos művészi alkotó módszerre, ahogyan filmjeit készíti. Nem csak a film mondanivalóját, a filmszerkezet ívét, a szereplők jellemfejlődését, a kompozíciókat álmodja meg előre, de a legapróbb részleteket, a tárgyak elhelyezését is pontosan tudja. Már a forgatókönyvírás stádiumában elképzeli és elképzeléseit következetesen végrehajtja. Ezért szeretnek a munkatársai vele dolgozni. Szuggesztív rendezői egyéniségének légkörében mindenki fokozottabb teljesítményt nyújt, de ezt Fábri meg is követeli. Teheti, mert elképzeléseit pontosan adja át, nem változtatgatja. Fimjeiben minimális a forgatás közben létrejött improvizatív változtatás eredeti elképzeléséhez képest. Így a munkatársaknak főként az a dolguk, hogy pontosan végrehajtsák a rendezői elképzelést.
Fábri a munkatársak véleményét meghallgatja, sőt kéri a véleményüket, de általában nem fogadja el. Semmi olyasmit nem enged behatolni a filmbe, ami saját elképzeléseinek ívét csak érintené is. Forgatócsoportjait úgy állítja össze, hogy a megbízható idősebb filmszakemberek mellett sok fiatalt is alkalmaz. Ebben a feltehetősen tudatos a pedagógiai szándék. Tekintélye van, és az a komolyság, ahogyan mindent alárendel a film érdekeinek, mindenkire átragad. A felelősségérzet is megnő a munkatársakban.
Magam huszonegynéhány éves voltam, amikor az Édes Annát forgattuk. Egy Pest környéki jelenetben Törőcsik Marinak két köténye szerepelt. Az asszisztens dolga a ruhát diszponálni. Én arra a napra a ruhásoktól csak az egyik kötényt kértem. Már forgattunk, amikor észrevettema hiányt. E nélkül a kötény nélkül leáll a forgatás. Szörnyű pánikba estünk. Fábrinak persze nem mertünk szólni. Én a felelősség terhe alatt megbénultam. A gyártásvezető autóba vágta magát, vissza a filmgyárba. És egy perccel a felvétel előtt a kötény megérkezett. Megnyugodott a stáb, hogy Fábri mindebből semmit nem vett észre. Törőcsik Mari fölvette a kötényt, felvevőgép elé állt, és ekkor Fábri odahívott magához. "Mi baj van?" - kérdezte. Olyan jó megfigyelő és olyan jól ismeri a munkatársait, hogy rajtam vette észre: valami nem volt rendben.
Külön tanulmányt érdemelne Fábri színészvezetése. Értelmező módszerrel instruálja a színészt, de mindig röviden. Tőmondatokban mondja el a lényeget. Ezek a rövid mondatok a játék hangulatát is irányítják. A film előkészítési periódusában Fábri sokat beszél, a forgatás alatt keveset...
Annyi év után végre Fábri is tanít a főiskolán. Új filmrendező generációkat tanít. De mindannyian tanultunk tőle - nála fiatalabbak, vagy vele egyidősek - a filmjeiből.
/Rényi Tamás/ Vissza