Előszó
Mikor ezt a könyvet a közönség elé bocsátom, két dolgot szeretnék különösen hangsúlyozni. 1. Noha könyvemben állandóan a Szentséges Vér Társulatáról beszélek, minthogy könyvemet e Társulat lelki kézikönyvének szántam, téves volna azt hinni, hogy nem szolgálhat bármely katolikus hívőinek éppannyira hasznára. 2. Bár bízom olvasóim keresztény szeretetében, hogy könyvem minden kétes vagy homályos helyét csak abban az értelemben veszik, amelyet az Egyház által jóváhagyott írók képviselnek, egy félreértést eleve szeretnék elhárítani. Azt mondhatná ugyanis valaki, hogy a könyvemben ajánlott gyakorlatok és ájtatosságok csak a vágyakozó, nem pedig a tevékeny szeretetre vonatkoznak, s azért azt hihetné, hogy én csak az egyiket ajánlom, a másikkal pedig nem törődöm. Természetes, hogy a szeretet csak akkor tökéletes, ha tevékeny, s a tevékeny szeretet az önmegtagadásban nyilvánul meg, akár arról az önmegtagadásról van szó, melyet minden kereszténytől meg kell kívánni, hogy a halálos bűnt elkerülje, akár pedig arról az önlemondásról, melyet a szentek gyakoroltak s amelyet a mi csekély lelki tökéletességünk gyakran túlzásnak lát. Nincs számottevő életszentség anélkül, hogy az önmegtagadást, mely sokkal tovább megy, mint amit a parancsolatok kívánnak tőlünk, legalább bizonyos fokig ne gyakorolnók. De könyvemben most nem erről van szó; én nem azt akarom megmutatni, hogy mi tökéletes, hanem azt, hogy mi könnyű s nem arra törekszem, hogy a lelkeket a lelki élet magasabb területeire vezessem. Isten mentsen attól, hogy ily oktalan, vagy hiú legyek. Mint Szent Fülöp fiának, főként a világgal van dolgom, olyan emberekkel, akik a világban élnek, s ott akarnak jók lenni, s közönséges hivatásukban akarják magukat megszentelni. Ezeknek beszélek én, s ezeknek nem ajánlok olyan áldozatokat, amelyek erőiket meghaladják, hanem olyan ájtatossági gyakorlatokat, melyek kedvesek, vonzók, bennük a keresztény buzgóságot s a szeretetet felszítják, s a vallás gyakorlásának s a vallásos kötelességek teljesítésének kifejezhetetlen kedvességet növelik. Azok számára szeretném a jámborságot vonzóvá és kellemessé tenni, akik ugyanolyan segítőeszközökre szorulnak, mint én. Magasabb célt nem tűztem magam elé. Ha könyvem csak egyetlen egy szívet is arra indít, hogy Urunkat egy kissé jobban szeresse, akkor Isten művemet s szerzőjét máris érdemén felül megáldotta.
Vissza