A gyónószék

Előszó

Jelen művecske az 1751. évben tartott ötven éves jubileumi búcsunak köszöni eredetét. A szerző következőleg nyilatkozik felőle: "Midőn kegyelmes főpásztoromnak az összes lelkészkedő papsághoz intézett körlevelét átolvastam, melyben a plébánosok és hitszónokok lelkére köti, hogy híveiket úgy a szó-, valamint a gyónószékekben, hathatósan intsék bűnbánatra s az oda vágó tantételeket alaposan megmagyarázzák; hitszónoki állásomnál fogva nem késtem e méltányos kivánságnak teljes engedelmességgel megfelelni, hanem úgy prédikáczióim, valamint a gyónásról tartott böjti értekezéseimben, a gyónásról, mint a jubileumi búcsu elnyerésének egyik lényeges kellékéről gyakrabban szólottam; midőn azonban esetleg eszembe jutának az evangélium ezen szavai: "ülj le hamar, írj ötvenet". (Luk. 16, 6.) és Szent Bernát magyarázata, ki e szavakat a bűnbánatra alkalmazta, azonnal leültem, tollat ragadtam s az ötven éves jubileum üdvös emlékére, a bűnbánat s a gyónásról ötven tételt írtam".
Mennyire felelt meg a szerző kitűzött czéljának, bizonyítja az ágostai egyházmegyei hatóság jóváhagyásá, mely a többek közt, így szól: "Hogy a hajótört bűnösök a Krisztustól rendelt mentődeszkát annál könnyebben megragadhassák s az üdv kikötőjébe eljuthassanak, erre a bűnbánat Szentségét tárgyaló jelen munka fölötte alkalmas, főleg azoknak, kik azt kellőképpen hasznukra fordítják". Vissza