Napfogyatkozás

Előszó

A napló betegségem hiteles története, ami elsősorban azért született meg, hogy mintegy öngyógyító elfoglaltsággal kiadjam magamból a keserű emlékeket, és végre túl tudjak lépni a szomorú, testi és lelki szenvedésekkel teli közelmúlton. De valójában azért is írtam meg, hogy mások számára tanulságul szolgáljon, mintát kínáljon, reményt adjon.
Az egészségeseknek azért adnám a kezébe, mert eredendően mindannyian reménykedünk, hogy minket nem kísérthet meg a végzet, de bizony bárki kerülhet válságos helyzetbe, mert a Sors kiszámíthatatlan. A betegeknek, a gyógyulni vágyóknak pedig azért ajánlom a figyelmébe, hogy vigaszt nyújtson az őrlődő napokban és erőt adjon a betegség legyőzéséhez.
Egy Balaton-parti kisvárosban Keszthelyen élek, óvodapedagógusként dolgozom. A válásom után egyedül neveltem fel két fiamat, akik ma már mindketten nagykorúak, többé-kevésbé a saját életüket élik. Nem mondhatom, hogy problémamentes és túl könnyű lett volna az életem, de hát kié az? A megpróbáltatások átélése után, utólag visszatekintve azonban mégis gyönyörű, nyugodt és boldog volt, egészen addig a napig, amíg ki nem derült, hogy rákos daganat van a testemben.
Hogy mi történt velem ezután? Mit éreztem? Hogyan küzdöttem az életemért? Miként sikerült meggyógyulnom? Erről szól ez a napló, amelynek szereplői valamennyien valóságos személyek, a családom, barátaim, kollégáim, orvosaim és mindazok, akikkel a betegségem során kapcsolatba kerültem, és akik segítőimmé, az életem részeivé váltak. Vissza

Fülszöveg

Ha meghalljuk ezt a szót: rák, elborzadunk, aztán úgy teszünk, mintha nem is létezne, nem merünk beszélni róla, hétköznapi közhellyel szólva: homokba dugjuk a fejünket...
Ha kiderül, hogy valamelyik ismerősünket megtámadta ez az alattomosan burjánzó, halálos kór, kerüljük, mintha soha nem lett volna közünk hozzá, kerüljük, mintha ragályos lenne, mintha attól tartanánk, hogy minket is megfertőzhet...
Ha bennünk is felfedezik, pánikba esünk, kapkodunk és ezerszer megbánjuk, hogy nem tettünk meg mindent azért, hogy időben felfedezzék és legyen reális esély a kiirtására...
Mindezen előítéleteket szeretné oldani ez a nagyszerű napló, amelyet nem újságíró, nem avatott író, "csak" egy szimpatikus, intelligens asszony vetett papírra, tiszteletre méltó alapossággal, megtapasztalt, megszerzett "betegoldali" szakértelemmel és optimizmussal.
Egyszerű, könnyed stílusával, hiteles közvetlenségével, őszinteségével meggyőz bennünket arról, hogy elsősorban mi magunk vagyunk felelősek egészségünkért, és mindenek előtt egyszeri és megismételhetetlen életünkért.
Tisztelettel és elismeréssel kell szólnom arról, hogy ezen, közügyet szolgáló felvilágosító és reményt adó könyvben a szerző felvállalta a nyilvánosságot és elénk tárta egy tragikus női sor legbensőségesebb, intim rétegeit is. Vissza