Előszó
OLVASÓIMHOZ!
Mi mindent nem próbál meg az ember a ti korotokban, csak hogy erősnek és bátornak mutassa magát; a fürdésnél fejest ugrik, a tornában megcsinálja az óriáslengést meg sok egyebet és mindegyiktek örül, hogy valami új alkalmat talál, ahol kimutathatja erejét és bátorságát.
De azt is tudjátok, hogy minden testi erőnél fontosabb az akarat ereje, sőt, hogy kitartó akaraterő nélkül testi erőink fejlesztésében sem vihetjük sokra, nem is szólva a lelki kiképzésről.
A következő megbeszélésekben fel akarom hívni a figyelmeteket arra, hogy mennyi alkalom kínálkozik minden órában és minden helyen az akaraterő gyakorlására az uszodán és a tornatermen kívül is.
Az ember lelkének mélyén ott buzog az az erő, hogy igazat mondjon akkor is, hogy egy kis hazugsággal nagy kellemetlenséget háríthatna el magától; - az erő, hogy leküzdje haragját még akkor is, hogy úgy érzi, hogy majd megpukkad mérgében, - az erő, amellyel a legszívósabb kényelemszeretetet is úgy megfékezi, mint a jó lovas a legmakrancosabb paripát, - az erő, mellyel lenyeli a fájdalmat és vágyainak hallgatást parancsol, ha még olyan hangosak is, akár az éhes madárfiókák, mikor eleségért csipognak.
De minden erőt gyakorolni kell, máskép elsatnyul és az ember elgyöngül. Ne legyetek gyöngék!
A szeretet is erő. Aki csak magára gondol és magának él, az azt mutatja, hogy kevés ereje van, mert különben másoknak és juttatna belőle. Akinek szeretete van, annak ereje is van bőven.
Szeretni és segíteni kis és nagy dolgokban egyaránt, ez a nőknek ereje: ebben rejlik az ő legcsodásabb adományuk és hatalmuk. Azonban sokan nem tudják, hogyan keltsék fel szivükben, miképen fejlesszék és alkalmazzák helyesen ezeket az erőket, nem ismerik az alkalmakat s rosszkedvűek és elégedetlenek lesznek, mint a rabok. Mert rab ám mindenki, akinek a szivében a szeretet még meg van kötözve és bilincsekbe van verve.
Akik az akarat és szeretet erejét gyakorolni akarják, mindazoknak legyen kalauzuk ez a könyv. Amit benne elmondok, megbeszélésekből ered, melyeket néhány év óta Zürichben 11-15 éves leányoknak és fiúknak tartok. Bár ott lehettetek volna valamennyien! De mivel ez nem volt lehetséges, azért ime leírtam nektek.
Zürich.
Fr. W. Foerster.
Vissza