Napfényes mezők

Előszó

Részlet a könyvből:
A erdők égtek...
Kékesszürke, csípős füst szállongott a mezők felett, beburkolta a nyírfák leveleit és elűzte az éhes madársereget a Volgán túlra, a kiégett szteppébe és tovább az Ural felé.
A csípős füst éhínséget hozott; a parasztokat messze kergette kenyér után, arra kényszerítette őket, hogy új erdőket gyújtsanak fel és lehajolva a földre, pörkölt makkot keressenek a tölgyfák alatt.
Sztepán Ognyev óvatosan leszállt az ágyról és az ablakdeszkára támaszkodva sokáig nézte a sirokójei földeket. Minden ingerelte: a füst, hogy a parasztok felgyújtják az erdőket és hogy a Görbe-utcai csűrök miatt nem láthatja Bruszkit és az is, hogy mindig ingerült, minden kicsiség miatt szitkozódik, mint valami végelgyengülésben szenvedő öreg.
- Csak ez a fájdalom ne volna a tarkómban, - gondolta, ingerlékenységét mentegetve. És mindjárt megint bosszús lett, mert a ház falai kormosak voltak, mert mindennek savanyúkáposzta szaga volt, mert a legyek a lámpaüveg mögött zümmögtek, mert a szomszédban Zinka sírdogált. Zinka sírása Plakuscsev udvaráról hallatszott és végighúzódott a hőségben álmosan fekvő utcán. Sztepánt állandóan az utóbbi napok eseményeire emlékeztette. Pedig igyekezett nem gondolni arra, mikép vesztek össze néhány nappal ezelőtt a parasztok a völgyben a víz miatt és az általános verekedésben őt leütötték. Már csak azért sem akart erre gondolni, mert valahogy öntudatlanul érezte, hogy ő maga, a vezetése, volt oka a verekedésnek és nem az, aki a városba szökött - Kirill Zsdárkin. Vissza

Fülszöveg

Folytatása Panfjorov "Virágzó élet" című nagyszerű regényének. Cselekményében, mondanivalójában azonban önállóan is kifejezője a szovjet falu megújuló életének, az eltűnő régi és a megszülető új társadalom élet-halál harcának.
Szélesáradású, nagy regény Panfjorov újabb könyve. Fénnyel, színekkel gazdag képeiben egy változó, mozgásban lévő világ arcát mutatja meg az olvasónak. Mint egy hatalmas mély folyam, úgy hömpölyög a "Napfényes mezők" cselekménye, meg-meg torlódva a vízalatti sziklák, - a mélyben lappangó emberi indulatok zátonyain, hogy felszabadulva, annál ellenállhatatlanabb erővel áradjon tovább, a parasztság problémáinak teljes megoldása, a kollektív gazdálkodás, a mindenki számára biztosított jólét, a beteljesülés felé.
A vihardúlta erdő, a torlódó mező, a falu földrengésének forradalmi romantikává átszőtt, művészi realista körképe a "Napfényes mezők". Veríték, öröm, könnyek, szerelem, gyermek, mohóság, gyász, - az emberi élet tartalmának alapvető fogalmai elevenednek meg a regényalkotásban, amely méltó kiegészítője s legjelentősebb szakasza a nagy szovjet író életművének. Vissza