Fülszöveg
"A regénynek három főszereplője van: apa, anya és fiú. Bármennyire fontos is a többi szereplő, bizonyos fokig mind csak arra szolgál, hogy e három szereplő gránitkemény, egydimenziós jellegét hangsúlyozza. Ezáltal kap a történet mitikus színezetet. Alapjában véve hármójuk közül egyik sem tud másokkal kommunikálni; rabjai önnön létüknek, amelyből nem tudnak kitörni. Nem ismerek könyvet, amelyben ilyen szorongató módon, ennyit hallgatnának a többi szereplőről, ami által az olvasónak az az érzése támad, hogy a cselekmény némaságba gubózva zajlik - az apa és fia néma harca az anyával, a néma harmadikkal, aki nem akart férjhez menni az apához. A két férfi úgy beszél róla, mint "az övé" és "ő" - az idézőjeleket nem én használom, hanem az író. Az apa és a fiú úgy gondol az anyára, mint egy idézőjeles nőre, és amikor kiejtik a birtokos és személyes névmásokat, az olvasó is hallja az idézőjeleket. Az apa egy görög tragédiából előlépő szörnyeteg, az anya szinte ijesztő szent, a fiúnak le kell...
Tovább
Fülszöveg
"A regénynek három főszereplője van: apa, anya és fiú. Bármennyire fontos is a többi szereplő, bizonyos fokig mind csak arra szolgál, hogy e három szereplő gránitkemény, egydimenziós jellegét hangsúlyozza. Ezáltal kap a történet mitikus színezetet. Alapjában véve hármójuk közül egyik sem tud másokkal kommunikálni; rabjai önnön létüknek, amelyből nem tudnak kitörni. Nem ismerek könyvet, amelyben ilyen szorongató módon, ennyit hallgatnának a többi szereplőről, ami által az olvasónak az az érzése támad, hogy a cselekmény némaságba gubózva zajlik - az apa és fia néma harca az anyával, a néma harmadikkal, aki nem akart férjhez menni az apához. A két férfi úgy beszél róla, mint "az övé" és "ő" - az idézőjeleket nem én használom, hanem az író. Az apa és a fiú úgy gondol az anyára, mint egy idézőjeles nőre, és amikor kiejtik a birtokos és személyes névmásokat, az olvasó is hallja az idézőjeleket. Az apa egy görög tragédiából előlépő szörnyeteg, az anya szinte ijesztő szent, a fiúnak le kell győznie az apját, aki meg akarja semmisíteni, bár ez a könyv végére már egyáltalán nem biztos."
A múlt század húszas-harmincas éveinek különös anti-családregényét tartjuk a kezünkben, mely egy törvénytelen gyermekként született, nehéz sorsú, ám becsvágyó fiatalember, Jacob Willem Katadreuffe történetét meséli el, aki saját erejéből ügyvéddé küzdi fel magát, ám ezért szinte párharcot kell vívnia könyörtelen, rideg apjával, aki minden lépését akadályozza, és csak a halála pillanatában fogadja el őt. Az amszterdami születésű, Ferdinand Bordewijk (1884-1965), a huszadik századi holland irodalom klasszikusa életének nagy részében ügyvéd volt, és minden feltűnést kerülő, hűvös jogászemberként ismerték. Írásai azonban egészen más emberre utalnak. Bordewijk prózáját egyfelől tömör, rövid, staccatószerűen kopogó mondatok, hűvös tárgyilagosság jellemzik, ezért is tartják a holland "új tárgyiasság" legjelentősebb képviselőjének. Másfelől markáns képeket használ, mondatai gyakran szabálytalanok, és valami heves, már-már brutális nyereség, végletesség jelentkezik bennük. Ez jellemző fő művére, a Karakter című regényre is. A mű hátterében a korabeli Rotterdam komor színekkel festett társadalmi tablója áll.
Vissza