Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyvének magyarázata

Előszó

Jójákim, Júda királya uralkodásának harmadik vagy negyedik évében, Nebukadneccar, Babilónia királya, uralkodása első évében felvonult Jeruzsálem ellen és körülzárta azt (Dán 1,1), fogságba ejtette Jójákimot és bilincsbe verte, hogy Babilonba vigye (2Krón 36,6). Ez alkalommal az Úr háza fölszerelésének egy részét is magukkal vitték. Nebukadneccar a maga istenének templomát akarta azzal díszíteni (2Krón 36,7; Ezsd 1,7; Dán 1,2). Számos fiatal férfit, akik a királyi nemzetséghez vagy az ország legelőkelőbb családjaihoz tartoztak, szintén Babilonba hurcolt (Dán 1,3).
Úgy látszik, hogy a káldeai uralkodó később megváltoztatta szándékát az elfogott királlyal kapcsolatban, mert Jójákimot újra a trónján látjuk Jeruzsálemben, ahol összesen 11 évig uralkodott (2Krón 36,5; 2Kir 23,36). Három évvel a királyságába visszahelyezése után, Jójákim fellázad Nebukadneccar ellen. Ő maga nem vonul fel ellene, mert máshol volt elfoglalva, de uralkodása végéig rászabadítja az ellenséges káldeus, szír, moábita seregeket és Ammón fiait. Jeremiás jövendölése szerint Jójákim erőszakos halállal halt meg. Holttestét kivonszolták, és kidobták Jeruzsálem falain kívülre, a nappali hőségre és az éjszakai hidegre, és „úgy temették el, mint egy szamarat" (Jer 22,19; 36,30). Ennek ellenére azt olvassuk, hogy „pihenni tért őseihez", amely kifejezés arra is utalhatna, hogy a helyét a királyok sírjaiban találta meg. Vissza