Ezredvégi tavasz

Fülszöveg

Az anyakönyvi kivonat szerint 1937-ben születtem Budapesten, de születésem igazi okiratát egy ma már csak nevében létező Fejér megyei kis település, Világospuszta erdejének lombjából tépte ki a szél. Itt töltöttem legszebb gyermekéveimet, itt volt apám uradalmi intéző, majd a háború után egy darabig tízholdas gazda.
Szikrázó paraszti beszéddel, babonás népszokásokkal vette körül ez a világ könyves polgári otthonunkat. Korán meghalt édesanyám zongorajátéka ezüst permettel hintette be a muskátlis ablakokon kihajtó cselédnótás estéket.
Mozgalmas, sok iskolaváltoztatással járó diákéveimből legszívesebben ciszterci tanáraimra s a tatai Eötvös József Gimnáziumra emlékezem.
Dolgozni sokat vándorló apám nyomdokain járva tanultam meg. A nyaranta forgatott pásztorbot s a karikás ostor mintha ma is kezemben lenne: őrző-védő reflexek moccannak vállamban, ha értékeket féltek az elbitangolástól.
Tanárrá a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem nevelt, meg győri, balatonfüredi, veszprémi diákjaim.
1963 óta Veszprémben élek. Itt születtek, itt nőttek fel gyermekeim, László és Orsolya, itt jelent meg 1983-ban első verseskötetem is, a „Hazamegyek az időbe".
A feledhetetlen füredi tanárévek után most újra Veszprémben tanítok, a Vetési Albert Gimnáziumban.
Rejtőzködve élek, köznapok sűrűjében, gondjaim vadonában. Fel-felröppenő madaraim, a szavak, mint legelső hazám szárnyas énekesei, segítsenek másoknak is megmaradni, kételkedve is hinni, hazát álmodni, fészket őrizni ebben a vajúdó ezredvégi tavaszban! Vissza