Előszó
Egy hónapja már, hogy magyar iskolába jártak. A tanító az asztal előtt ült és mindenkitől megkérdezte, hogy mikor született és milyen vallású.
Ezra meg András a harmadik pad szélén ültek.
Csönd...
Tovább
Előszó
Egy hónapja már, hogy magyar iskolába jártak. A tanító az asztal előtt ült és mindenkitől megkérdezte, hogy mikor született és milyen vallású.
Ezra meg András a harmadik pad szélén ültek.
Csönd volt.
- Te mit fogsz mondani? - kérdezte alig hallható hangon Ezra.
- Még nem tudom - válaszolta András.
- Miért nem tudod, hisz pájeszed van, mint nekem, azonkívül kósert is eszel nálunk.
- Az igaz, de néha disznóhúst is eszem a Muhánénál.
- Te ezt nekem sosem mondtad.
- Féltem, hogy haragudni fogsz.
- Hát tudod, ezekután én nem lehetek többé a barátod.
- Súgni sem fogsz?
- Nem, egy kereszténynek én nem súghatok.
- Kérlek, ne mondd nekem, hogy keresztény vagyok és ne csúfolódjál velem, mert a sziderliből már ép úgy imádkozom, mint te.
- Aj, aj, sokat ér a te imád. Aki disznóhúst eszik, annak pokolban a helye. Várjál, majd úgy fognak téged égetni, hogy csak... Azt hiszed talán, hogy Istent csak úgy belehet csapni, mint engem1?... Ő bizony, mindent lát és hall. Apa mondta a chéderben, neki elhiheted... Vedd tudomásul, hogy az ödögök...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal