Ezeregy éjszaka legszebb regéi

Előszó

Hogyan születtek az Ezeregyéj meséi?

Ennek előtte sok ezer esztendővel élt Indiában egy Sakriár nevű szultán, akinek amilyen nagy volt a hatalma és a gazdagsága, oly nagy volt a boldogtalansága. Ennek a szultánnak a felesége valami rettenetes nagy bűnt követett el, oly nagy bűnt, melynek a törvény szerint halál volt a büntetése. A szultán nem sérthette meg a törvényt: a bűnös asszonyt lefejeztette, lelkét azonban annyira megrendítette a feleségében való csalódás, hogy szörnyű elhatározásra vetemedett : kihirdettette az egész országban, hogy amíg él, minden reggel feleségül vesz egy nőt, mégpedig a legszebbet s azt másnap reggel lefejezteti. Gondolhatjátok, hogy mily nagy rémület szállta meg az emberek lelkét, amikor ezt a kegyetlen határozatot kihirdették. Seregestől tódultak a leányos szülők a szultán palotájába, könyörögve könyörögtek, hogy rettenetes, szándékát másítsa meg, ám a szultán hajlithatatlan maradt. És ekkor mi történt? Gyönyörű, felséges szép dolog történt, gyerekek! A nagyvezir leánya, Sherezádé, aki nemcsak a legszebb leány volt az egész országban, de ritka okos és szellemes is, elhatározta, hogy megmenti leánytársai életét. Azt határozta pedig, hogy elsőnek fog jelentkezni feleségül s mindent elkövet, hogy a szultánt megakadályozza az embertelen szándék végrehajtásában. A szultánt valósággal megbabonázta Sherezádé szépsége és bájossága, s mindjárt teljesítette az első kérését. Ez a kérés pedig az volt: engedje meg a szultán Sherezádé húgának, hogy Sherezádé mellett hálhasson az utolsó éjszaka. Most, hogy ezt megengedte a szultán, Sherezádé a húgának, akinek Dinarzáde volt a neve, lelkére kötötte, hogy virradatkor ébressze fel, s kérje meg őt, hogy meséljen még neki egyszer, utoljára. Vissza