Ezeregy éjszaka

Előszó

Mintegy ezer évvel ezelőtt élt Keletindiában egy hatalmas király, a kinek birodalma Perzsiától Kínáig terjedt. Volt neki két fia, a kik közül az idősebbet Seherbánnak, az ifjabbat pedig Sahzenánnak hitták. Atyjuk halála után az egész birodalom jog szerint, mint idősebbet, Seherbánt illette meg, a ki testvéri szeretetből önként átengedte öcscsének Számárkándot, a hol Sahzenán letelepedett. Miután mindketten megnősültek, boldogan éltek, csupán az szomorította őket, hogy oly távol kell egymástól élniök. Néhány év múlva Seherbán már nem állhatott ellent a vágynak, hogy öcscsét viszontlássa; követet küldött hozzá, a ki meghívja őt látogatóba. Sahzenán örömmel fogadta a meghivást s miután megtette a szükséges előkészületeket, fényes kísérettel útra kelt. Mielőtt elindult volna, kincstára kulcsát, a melyet mindig magával hordott, átadta nejének, de egyúttal halálbüntetés alatt megtiltotta neki, hogy távolléte alatt a kincstár ajtaját felnyissa. Alig távozott azonban pár órányira a várostól, megbánta, hogy nejét is nem hozta magával s elhatározta, hogy visszamegy érte. Ám otthon arra a keserű tapasztalatra jutott, hogy neje már is megszegte a szigorú tilalmat. Hirtelen haragjában kardjával leszúrta a királynét.
Seherbánnak azonnal feltűnt Sahzenán szomorúsága. De mivel Sahzenán hallgatott róla, ő sem kérdezte okát, hanem mindenképen igyekezett őt szórakoztatni. E végből nagy vadászatot rendezett tiszteletére távol az ország fővárosától. Indulás előtt Seherbán is átadta kincstára kulcsát nejének s ő is szigorúan megtiltotta neki az ajtó kinyitását. De az ő neje sem állhatott ellent kíváncsiságának s midőn Seherbán váratlanul haza érkezett a vadászatról, nyitva találta a kincstár ajtaját. Ő is szó nélkül leszúrta nejét. De az még nem elégítette ki bosszúját, hanem bosszút akart állani az egész női nemen s közhírré tette az országban, hogy mindennap nőül veszi országának legszebb hajadonát, a kit nagyvezérének kell számára kiválasztania, de másnap reggel már kivégezteti őket. Hasztalan könyörögtek az áldozatra szánt leányok és szüleik, a király könyörtelen maradt s minden reggel kivégeztette nejét. Vissza