Ezer ütés percenként

Fülszöveg

A ma még legfiatalabbnak számító nemzedékhez tartozó Szűts Zoltán jó kedélyű, de mégis okosan analitikus, racionálisan elmés, de mégis derült elbeszéléseiben leginkább talán a tágkeblű, széles látókörű, mindenre odafigyelő elbeszélői kedv és lendület szép megújulásának örvendhetünk: ő úgy látja és láttatja a világot, amit néz és alkot, hogy egyszerre teremti és mutatja meg a világnak szerkezetét, felépítését, valamint furcsaságát, fantasztikumát és teljes lehetetlenségét is - kellő posztmodern keserűséggel és bizalmatlansággal, valamint szinte megszüntethetetlen fiatalos humorral játszván el az elbeszélés örömének és nehézségének, a felfedezés szenvedélyének és átláthatatlanságának kimeríthetetlen kettősségeivel. Szűts persze kísérletezik elbeszéléseinek formájával is - de nem csak a formájával: nála a nyugodtan áradó szöveg hirtelen megszakítása vagy a hétköznapi történet fantasztikus kiterjesztése mindig a történetmondás alapgesztusát célozza meg - vajon hogyan lehetne még több oldalról, még váratlanabb szemszögből is bemutatni azt, amit egyébként nem így szoktunk meg...? Itt a szövegbe belopózhatik a legújabb technika, azaz a számítógépes-internetes világ is: úgy is, mint a világ része, úgy is, mint a kifejezés formája. Olvashatjuk e novellákat olyan szabály szerint is, mint a hipertérben hol megjelenő, hol eltűnő alap- vagy hiperszövegeket, melyek ugyan átfedik és keresztezik egymást, mégsem szüntetik meg önálló autonómiájukat. Ahogy modellértékű tréfás novellája mondaná: „akit érdekelnek a könyv történetei, az lapozzon egyet-kettőt..." Margócsy István Vissza