Ezer napnál tündöklőbben...

Előszó

A fizika forradalma, amely 1895-ben a radioaktivitás és az elektronok felfedezésével indult meg, és amely az atom szerkezetének megismerésére, valamint a modern fizika két döntő fontosságú elméleti szintézisének: a relativitáselméletnek és a kvantumelméletnek a kidolgozására vezetett, roppant tanulságos a tudományok fejlődése és a társadalmi élettel való viszonyuk szempontjából.
A tudományos forradalom első szakasza 1916-ban zárult le. Ebben a szakaszban még olcsó felszerelésekkel, egyszerű eszközökkel is lehetett kísérletezni és felfedezéseket tenni. A modern fizika hőskora volt ez, amelyet a Curie házaspár, Rutherford, valamint Planck, Einstein és Bohr felfedezései tettek emlékezetessé. Az 1939-ig tartó második szakaszban kifejlődik a kollektív kutatómunka, kibővül a fizika területe, és a technika behatol a fizikai tudományokba. A tudományos kutatások immár kifizetődnek, megszületik ugyanis a rádiótechnika, a televízió, az elektronikai ipar stb. Az alapkutatásokat többnyire még az egyetemi laboratóriumokban végzik. Nagy kutatókollektívák alakulnak hírneves tudósok vezetésével. Ilyen munkaközösség alakul például Cambridgeben, ahol egy tehetséges kutatócsoport Rutherford irányításával a magreakciókat és a nukleáris transzmutációkat tanulmányozza, vagy Curie asszony párizsi Rádium Intézetében. Az atomrombolás tanulmányozása egyre költségesebb berendezéseket igényel. Az atommikrokozmosz törvényeinek elméleti kutatása, a kvantumelmélet továbbfejlesztése szempontjából a leglényegesebb központ Koppenhága, ahol a kiváló Niels Bohr dolgozik, Göttingen, ahol Max Born és D. Hilbert köré, és Párizs, ahol Paul Langevin köré tömörülnek az elméleti fizikusok. Vissza