Ezer évünk történelmi egyházai

Előszó

A kereszténység megjelenésére Magyarországon már a római korból vannak emlékek, de a magyarság csak a X. század végétől került közvetlen kapcsolatba a számára merőben új vallással. Korábbi évszázadokban már találkoztak őseink a bizánci kereszténység követőivel, elsősorban a délorosz településeken, a honfoglalás idején pedig Erdélyben görög nyelvű kolostorok működtek. Az új vallás felvételére azonban csak Géza fejedelem idején került sor. Géza kiváló érzékkel idejében felismerte, hogy a magyarság megmaradásának egyetlen feltétele a letelepedés és a kereszténység felvétele, ha nem akar népünk a korábban itt járt nomádok sorsára jutni. Quedlinburgba küldött követek útján 973- ban - már megkeresztelt uralkodóként - a német egyháztól kért térítő papokat. Bár maga nem élt lélekben az új hit szerint, de fiát Vajkot gyermekként megkereszteltette, - aki az István nevet kapta - és keresztény életre neveltette.
István 1000-ben koronát kért és kapott a pápától, amellyel Asztrik apát megkoronázta. Trónra lépése után határozottan kezdte meg a keresztény Magyarország szervezését, bár néha reménytelennek tűnő harcot kellett vívnia a pogánysághoz ragaszkodó magyarsággal. Az állam megszervezése mellett az egyházszervezetet is kiépítette: két érsekséget és tíz püspökséget alapított uralkodása első éveiben. Papokat és szerzeteseket hozatott a nyugati keresztény országokból, szigorú törvényeket alkotott a keresztény szokások rögzítésére. Számos templomot építtetett, erre buzdította az ország vezetőit is. Ezeket a templomokat gazdagon ellátta liturgikus tárgyakkal. 1030 körül rendelte el 10 falu közös templomának építését és a vasárnapok megünneplését. Élete vége felé - legendája szerint - koronáját és az országot felajánlotta Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. Fiát, Imre herceget a hozzá intézett Intelmekben, mint trónja örökösét, a kereszténységben való buzgó életvitelre buzdította, s arra intette, hogy az országot is ebben a szellemben kormányozza. István király méltó lett arra, hogy 1083-ban - elsőként a magyarok közül - utóda, László király szentté avatta: már életében kortársai példaképe volt, aki a keresztény magyar állam létrehozásával és megerősítésével a magyarság létét biztosította, immár ezer éve. Vissza