Ezer cédrus menyasszonya

Előszó

Részlet a könyvből:
A kora reggeli nap rávilágított az öböl liláskék vizére, megérintette a part repedezett szikláit, fennakadt a cédrusfák sötét koronáin, azután szépen elindult felfelé. Lángot gyujtott a domboldal kőházai fölé emelkedő Szent Péter-templom négyszögű tornyán, egy ugrással a St. George-kikötőben termett, elöntötte a Mullet-öböl halványzöld vizét, a parton elszórt fákat és a mögöttük terpeszkedő régi, fehér kővel fedett házat.
A mészkőből épült vastagfalú ház, a szabad lépcső, mely a füves előtérről indulva, könnyű hajlással az emeleti szűk bejáróba torkollott, fürdött a napfényben, de bőven jutott belőle a kerek vízgyüjtőkutaknak, a kúptetejű éléstárnak és a zömök cselédháznak is. A kitámasztott zöldkeretes ablakok félignyitott, álmos szempillákhoz hasonlítottak.
Odabent ébren volt már mindenki és a tágas, hosszúkás, gerendás mennyezetű ebédlőben együtt ült a család. Geoffrey Cottrell pislogva fogadta a kopott mahagóni-bútorokról szemébe verődő napfényt. Megrázkódott, lenyelt egy korty meleg teát és megállapította, hogy az este alighanem több rumot ivott a kelleténél. Újra szájához emelte a töredezettszélű teáscsészét, elnézte feleségét, aki angyalian szelíd tekintettel ült a nehéz ezüst-teáskanna előtt és azon tűnődött, vájjon mit vétettek ők ketten, hogy olyan leánnyal verte meg őket az Isten, mint ez a Sally. Vissza