"Ez jutott nekem..."

Előszó

Négy évig készült ez a könyv. Majd kiderül olvasás közben az oka, meg az is, hogy éppen hány éves voltam az írás egy-egy szakasza idején. Éveken át gondoltam rá, hogy elkészítem az önéletírásomat, különös tekintettel a lelkipásztori szolgálatra: a személyes és szolgálati körülményeimre. Most, hogy már a 78-ik életévemet is betöltöttem, nem halogathatom tovább régi tervem megvalósítását. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy mennyire egyedi mindenkinek az életútja. Szeretem azt a latin közmondást, hogy: „Si duo faciunt idem, non est idem", azaz: "Ha ketten csinálják ugyanazt, és az nem ugyanaz." A legegyformábbnak tűnő események, körülmények sincsenek egyforma hatással ránk. Nem azonos módon dolgozzuk fel azokat magunkban. Élhetünk ugyanabban a korban, ugyanolyan társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok közt, akár ugyanabban a családban, lehetünk akár ikertestvérek is, érjenek bár ugyanazok a testi-lelki hatások, mégis mások vagyunk, sajátosan egyediek. Másként hatnak ránk ugyanazok a támadások, sérelmek, örömök. Másként éljük meg azokat.
Vagy 60 évvel ezelőtt olvastam valahol, hogy akit Isten az egyháza építésében használni akar, nehéz úton vezeti keresztül. Igen, de Isten is ott van mindig, mindenütt! Többféle elgondolás után azért is választottam ezt a címet a könyvem fedőlapjára, mert mostanában olvastam a csodálatos 119. zsoltár 150-151. verseiben: Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, A törvényedtől viszont eltávolodtak. De te is közel vagy, Uram! Én ezt a mondatot életem minden helyzetére - könnyűre-nehézre - egyaránt vonatkoztatom. Történt, vagy történjék velem bármi: de Te is közel vagy, Uram! Lehet, sőt nagyon fontos Isten jelenlétének a tudatában, komolyan vételében élni. (A cím végül is: „Ez jutott nekem." Zsolt 119,56) Vissza