Előszó
1984 tavaszán, egy pénteki napon két bőrönddel igyekeztem a szerkesztőségbe. Szobámba érve beástam magam - válogatás nélkül - az ott tornyosuló levélhegybe.
Tizszer, husszor, talán százszor is...
Tovább
Előszó
1984 tavaszán, egy pénteki napon két bőrönddel igyekeztem a szerkesztőségbe. Szobámba érve beástam magam - válogatás nélkül - az ott tornyosuló levélhegybe.
Tizszer, husszor, talán százszor is magamhoz öleltem, amennyit a két karom elbirt. Hipp-hopp! tele lett a két skótkockás a kéréseket, kérdéseket hordozó, válaszra váró levelekkel. Hazavittem. Soraikat böngészve úgy éreztem, együtt töltjük a hétvégét. Bármekkora ellentmondás, amikor letettem a több kilós terhet, akkor nehezedett rám a sulya: ha csak válaszokkal irnánk tele havonta a 64 oldalas Ez a Divatot, akkor is szótlanul hagynánk sokszáz borítékban lévő kérdést. A levékírók bizalma azonban kötelez!
A havonta megjelenő 64 oldalt ebben az évben is megtoldjuk a 262 oldalas évkönyvvel. Ezek a lapok sincsenek gumiból, nem nyujthatók! Ám sokkal több válasz, jótanács, ötlet fér bele.
Ilyen füstölgés, okfejtés alapján alakult ki kilencedik évkönyvünk "szabásvonala". Minden egyes lapján - képben, szóban - válaszolunk olvasóink, legtöbbször a családok öltözködési gondjait, a fészekrakás örömeit, a jó és rossz vásárlási szokásokat és többszáz más kérdést érintő levelére.
Heteken, hónapokon át - amig elkészült ez az évkönyv - többet olvashatunk, mint irtunk. Valamennyi munkatársunk az Önök sorait böngészte. Jómagam minden hétvégén hoztam-vittem az emlitett bőröndöket és otthon rakosgattam, csoportositottam, sorba állitottam az azonos kérdéseket pengető, közérdekű ötleteket, segítséget váró témákat.
Így vált az 1985-ös évkönyvünk maratoni szerkesztői üzenetté, az Ez a Divat válaszlevelévé.
Reméljük, kedvükre, hasznukra!
Vissza