Expositio I.

Fülszöveg

A könyv gerincére írt Expositio I. cím utal a közös vállalkozás szellemiségére.
Alapértelme a klasszikus latinban lelhető meg: kifejtés, kihelyezés, kiállítás a jelentése.
A mű akár viselhetné a „Tükrök csapdájában" címet is. Ebben az esetben a fotográfus maga a tükör. Csapdák sorozata kíséri munkáját: a leképezés, avagy a képalkotás, a bemutatás vagy a véleményalkotás csapdái ezek. A magyar kortárs képzőművészet kínálata elképesztően bő és gazdag, csak szubjektív módon lehetett a kötetben szereplő ötvenhét művészt kiválasztani, viselve a szelekció ódiumát.
A fotográfiák nem kelnek versenyre a festményekkel, szobrokkal, egyszóval az exponátumokkal; hanem a fekete-fehér hagyományos portréfotográfia, az enteriőrfotó additív segítséget ad egy-egy művész megismeréséhez.
Horváth György művészettörténész esszéi finom eleganciával kalauzolják az olvasót a művészek-műtermek-művek kézenfekvő hármas egységeiben, amelyekkel a következő oldalakon az olvasó is megismerkedhet.
A kötetet... Tovább

Fülszöveg

A könyv gerincére írt Expositio I. cím utal a közös vállalkozás szellemiségére.
Alapértelme a klasszikus latinban lelhető meg: kifejtés, kihelyezés, kiállítás a jelentése.
A mű akár viselhetné a „Tükrök csapdájában" címet is. Ebben az esetben a fotográfus maga a tükör. Csapdák sorozata kíséri munkáját: a leképezés, avagy a képalkotás, a bemutatás vagy a véleményalkotás csapdái ezek. A magyar kortárs képzőművészet kínálata elképesztően bő és gazdag, csak szubjektív módon lehetett a kötetben szereplő ötvenhét művészt kiválasztani, viselve a szelekció ódiumát.
A fotográfiák nem kelnek versenyre a festményekkel, szobrokkal, egyszóval az exponátumokkal; hanem a fekete-fehér hagyományos portréfotográfia, az enteriőrfotó additív segítséget ad egy-egy művész megismeréséhez.
Horváth György művészettörténész esszéi finom eleganciával kalauzolják az olvasót a művészek-műtermek-művek kézenfekvő hármas egységeiben, amelyekkel a következő oldalakon az olvasó is megismerkedhet.
A kötetet jegyző fotográfus, Borsos Mihály jelen munkája előtt már több komoly, művészetileg és filozófiailag jól megalapozott fotográfiai programot valósított meg. Hosszú utat járt be, míg elérkezett oda, hogy kialakítsa magának a programfotográfia nyelvezetét.
Eddigi főbb munkái: a Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművészt bemutató album, Fekete Tamás szobrászművész életműalbuma, a Legendárium - Századvégi arcképcsarnok címmel megjelent fotóportrékötet, a Historicum című történelmi/kultúrtörténeti album, a Későgótikus szárnyasoltárok a középkori Magyarországon című könyv, és számos képzőművészeti katalógus. E programok közös vonása, hogy a fényképész hitet tesz az arc nagyszerűsége s tisztelni való szépsége mellett. A kortárs művészek arcát kevéssé ismerjük, de most lehetőségünk nyílik arra, hogy rácsodálkozzunk az értékteremtők
szuggesztív, olykor kíváncsi, rejtőzködő, megfigyelő, bölcsességet sugárzó tekintetére.
Expositio I. - Művészek-műtermek-művek. Ebben a kötetben Borsos Mihály és minden modellje ugyanazt akarta: kiállni, kitenni magát, arcát, műtermét a könyvet nézők pillantásának, és kiállítani művét, bízva abban, hogy a róla készült fotográfia tükrében megmutatott arca és a fotográfus interpretációjában megjelenő műterme mellett az általa készített munka egysége az élet dolgairól s a dolgok értelméről küld igaz és eligazító jeleket. Vissza