Ex Symposion 1994. különszám

Előszó

Derűnket megőrizni valami komor s mérhetetlenül felelősségteljes dologban - nem csekély bűvészet; hanem hát mi lehetne fontosabb épp a derűnél? Semmi sem sikerülhet, ha nem áldja valamelyest a jó szertelenség. Az erő bősége az erő igaz bizonysága. - Minden érték átértékelése, íme, ez oly fekete, oly rettentő kérdőjel, hogy árnyat vet odatévőjére - efféle föladatsors aztán pillanatonként kényszerít, szaladnánk ki a napra, hogy fényében lerázzuk magunkról a súlyos, túlságosan is megsúlyosuló komolyságot. Ehhez minden eszköz szentesíthetődik, bármiféle „eset" szerencsés. Elsősorban a háború. A háború mindig is túl bensőségessé, túl méllyé vált szellemek nagy bölcsessége volt; még a sebesülésben is rejlik öngyógyító üdv. Régóta jeligém ez a mondás - nem árulom el a tudósi buzgó kíváncsiságnak, eredete mi lenne! -, íme:
increscunt animi, viréseit volnere virtus.

Van még egy gyógyulás-mód, adott körülmények között számomra még kívánatosabb, s ez: kihallgatni a bálványokat... Több bálványa, mint realitása van e világnak: ilyen, ahogy „gonosz pillantással" méregetem ezt a világot, az is, ha „gonosz a fülem" rá... Tessék, ez egyszer tegyük fel kérdéseinket a kalapáccsal, és talán azt a híres-hírhedett üreghangot halljuk válaszul, mely a felfúvódott belekből szól - micsoda gyönyörűség annak, aki mintegy kettőzött füllel fülel, igen, hadd szóljon ez nekem, vén pszichológusnak s patkányfogónak, kinek számára épp az kénytelen fennhangon nyilvánulni, ami különben nyilván szép csöndben meglapulna másképp...

Ez az írás - elárulja címe - szintén elsősorban üdülés üdve, nap fényfoltja, félrelépés a pszichológus enyészetébe. Talán új háború is? És új bálványok kifülelése következik...? Ez a kis írás nagy hadüzenet; és ami a bálványok kifülelését illeti, ezúttal nem mulandó, kordivatbálványok ezek, hanem örök bálványok, igen, őket érinti a kalapács hangvillaként -, egyáltalán, ezeknél nincs régebbi, nincs meggyőződésesebb, felfuvalkodottabb bálványtársaság... És nincs üresebb-üregesebb se, kongóbb... Nem változtat ez azon a tényen, hogy bennük hiszek leginkább mégis; s nem is nevezik őket, már úgy kiváltságosabb-előkelő esetekben, bálványoknak... Torino, 1888. szeptember 30-án,
vagyis:
azon a napon, amelyen minden érték
átértékelésének
első könyve bevégződött, elkészült. Vissza