Ex libris és vers

Előszó

1966-ban a Széchényi Könyvtárban rendezett Ex libris kiállításon az Olvasóterem előtti tárlókban fedeztem fel magamnak. Népi ihletésű, tömören-gazdagon megformált képi világa, a hazai folklórból és természetből merített motívumai mögött a mai ember, a mai művész újratörekvése, teremtő képzelete lüktetett. Színes és fekete-fehér metszetei a hatvanas-hetvenes években gyakran szerepeltek országos és megyei kiállításokon, irodalmi lapokban, és többször együtt láthattuk kiállítani férjével, Varga Hajdú Istvánnal. Nem egy nemzetközi pályázaton aratott sikert a magyar ex librisnek. Ahogy - személyes tárgyaink közül - a gyűjtött-olvasott könyv jellemzi, sőt minősíti gazdáját, Diskay Lenke érdeklődését, szellemi, személyes barátságait, tájékozódási pontjait sem ismernők az ex librisek nélkül, melyek nemcsak az alkotó nevét írják le, hanem hommage-ot is nyújtanak. A múzsák testvériségéből kettőét, az írásét és a képzőművészetét bizonyára híven és eredetien megfogalmazva képviselik ezek a kisgrafikák. S gazdag a gyűjtemény, ha válogatni kell, hogy néhány darabját bemutassuk, megmentsük a feledéstől. Költőink, íróink jellemzése egy-egy fontosnak látott jegy kiemelésével készült s mindig az ember ismeretében, a barátság vagy tisztelet indíttatásából. Illyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor, Takáts Gyula nevét említhetem az idősebbek nemzedékéből, aztán Csoórit, Fodor Andrást vagy a korán eltávozott Kormost, Simon Istvánt, de ismerjük jelenés-szerű, szép metszetét Petőfiről, mely a centenáriumra készült... Vissza