Evolúciós modellek a jövőkutatásban

Előszó

A kötetben az Evolúciós modellek alkalmazása az előrejelzés-készítésben című, T 25 372 számú OTKA program keretében 1998-2000 között készített tanulmányok megvitatott és továbbfejlesztett változatát adjuk közre.
Az evolúciós gondolkodás és szemléletmód már az 1980-as évek óta jelen van a jövőkutatásban. Megjelenése és fejlődése szoros kapcsolatban van azokkal a metodológiai-metodikai problémákkal, amelyeket a társadalmi-gazdasági körülmények instabillá válása hívott életre. Miként lehet megbízható előrejelzéseket készíteni akkor, amikor a fejlődéstendenciák nem folytatódnak a jövőben, de a fejlődés új jellegzetességei sem körvonalazódnak eléggé, ehelyett meglepő fordulatok, váratlan újdonságok vagy a múltban már tapasztalt jelenségek ismételt megjelenése, vagy a folyamatok akaratlagos befolyásolása teszik kiszámíthatatlanná a jövőt? Erre a kérdésre keresve a választ fordult a jövőkutatás az új eszmeáramlatok, az általános evolúciós elmélet és a posztmodern felé. Mindkét eszmeáramlat új irányzatot és paradigmát eredményezett a jövőkutatásban. Mind az evolúciós, mind a kritikai irányzat akkor képes megújítani a jövőkutatást, ha új felfogásához és szemléletmódjához kifejleszti sajátos módszertanát és módszereit, valamint előrejelzéseivel segítséget tud nyújtani korunk problémáinak megoldásához. Kutatásainkkal ennek az izgalmas, felelősségteljes és összetett feladatnak a megoldásában kívánunk részt venni. Arra vállalkoztunk, hogy az evolúciós jövőkutatás szemléletmódját legközvetlenebbül kifejező evolúciós modellezés lehetőségeit, megvalósítási módjait és előrejelzés-készítésre való alkalmasságát szisztematikusan feltárjuk. Vissza