Evangéliummagyarázatok III.

Előszó

Csodák a környező világban
Ha Jézus csodáival akarunk foglalkozni, ésszerű, hogy egész teljességében figyelembe vegyük az ókori világnak a csodákra vonatkozó hagyományát. Csodákról ugyanis nem csupán a keresztény hagyomány beszél. Csodákat tulajdonítottak például Vespasianus római császárnak, vagy egy Tüanai Apolló nevű vándorprédikátornak, akik szintén az első században éltek. A keresztény csodatörténeteket is jobban megismerjük, ha tekintetbe vesszük a nemkeresztény csodaelbeszéléseket is, és nem utasítjuk azokat elhamarkodottan a puszta kitalálások, utánzások sorába. Bár az ókori irodalomnak csak töredéke maradt ránk, ebből a korból mégis meglepően sok csodás eseményről kapunk híradást. Ismerünk például olyan feliratokat és fogadalmi táblákat, amelyeket Epidauroszban, Aszklépiosz templomában találtak. Készítőik csodás gyógyulásukért mondanak köszönetet. A római történetírók csodatévő császárokról írnak. A Talmudban (a zsidó Törvény terjedelmes magyarázata) itt-ott ugyancsak szó esik csodatévő rabbikról. Egy Philosztratosz nevű hellénista szerző megírta egy filozófusának, „Apolloniusznak az életé"-t, aki az életrajz szerint megdöbbentő csodákkal támasztotta alá tanító tevékenységét. Valószínű, hogy néhol valóban történtek csodák. Nem akarunk itt behatóbban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az ókorban hol és mikor történtek valóban csodák. Ehelyett azt szeretnénk megvizsgálni, hogy a csodatévők és a velük kapcsolatban elbeszélt csodatörténetek milyen hatással voltak az akkori emberekre. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az emberek életében szerepet játszott a csodatévők tevékenysége. Egyébként aligha vették volna a fáradságot, hogy a kérdéses történeteket elbeszéljék, továbbadják. A csodák hozzájárulhattak ahhoz, hogy az emberek boldoguljanak az életben. De milyenek is voltak ezek az életkörülmények, amelyek között a csodák ilyen szerepet játszottak? Vissza