Előszó
Isten iránti hálával adjuk kézbe az Evangelikus Énekeskönyvhöz (1982) tartozó korálkönyvet. Az 1912-brn megjelent Kapi Gyula szerkesztette korálkönyv egyszerre szolgált orgonakíséretként és énekkari letétkénet, ezért az énekkari tételek írásmódját követte. Az 1956-ban megjelent Korálkönyv I. és II. kötete hangszerszerű lejegyzésben orgonára íródott. Jelen korálkönyv - minthogy egyházunknak túlnyomó többségében olyan istentiszteleti helyei vannak, ahol nincs orgona, vagy szabványos orgonapedál - úgy készült, hogy csak manuálon is jól játszható legyen.
A kísérlet kidolgozásánál arra is törekedtünk, hogy énekeink a dallam stílusának megfelelően harmonizálást kapjanak.
Az énekeskönyv a ritmikus énekelést tűzte ki céljául. Mivel iskolai énekoktatásunk kottaírásában a metrikus alapegység a negyed érték, ezért a dallamok lejegyzésében is ezt vettük alapul. Ennek megfelelően a korálkönyvben általában a negyed értékek kapták az új harmóniát, az ún. "vezérlő basszus" elve szerint. Ez a gyülekezeti ének kíséretében nemcsak a hangsúlyos és hangsúlytalan hangok váltakozását érzékelteti, hanem a ritmikus énekek kíséretét, kántoraink számára is megkönnyíti, egyben pedig a gyülekezet lendületesebb éneklését is elősegíti.
A dallamok himnológiai adatai az énekeskönyvben közölteknél valamivel bővebbek.
A záróakkordokban helyenként található zárójelben levő módosító jelet (pikárdiai terceket) csak az ének utolsó versszakánál vesszük figyelembe.
A korálkönyv számozása követi az énekeskönyvét. Amelyik énekszövegnek nincs saját dallama, annak száma mellé utalószám került., mely alatt az énekéhez tartozó dallam megtalálható. Kántoraink ismételt kérésére a szorosan vett korálkönyvi anyaghoz a liturgikus énekek kíséretét is csatoltuk.
A bibliaórai énekek (énekeskönyv VI. fejezete) közül a gyermekénekeknek készítettünk kíséretet, mégpedig olyan egyszerű feldolgozásban, hogy azt gyermek is játszhassa. A kánonok nem kívánnak kíséretet, a többi énekhez pedig az énekeskönyv közöl a gitárkísérethez számozást.
Vissza