Előszó
"Ha együtt megyünk valahova, valamelyikünknek elöl kell mennie!"
Ismét Európában vagyunk! Igaz, nem régóta. Most mindnyájunknak igyekeznünk kell „Európát tanulni". A jegyzetírók és a diákok...
Tovább
Előszó
"Ha együtt megyünk valahova, valamelyikünknek elöl kell mennie!"
Ismét Európában vagyunk! Igaz, nem régóta. Most mindnyájunknak igyekeznünk kell „Európát tanulni". A jegyzetírók és a diákok másként, más okokból, de együtt kell, hogy elsajátítsák, megismerjék Európát.
A 2004. év - csatlakozásunk éve - önmagában vagy más nemzeteknek csak egy évszám. Egy muszlimnak (több mint egy milliárdan vannak) még nem is időszámítási pont, hiszen ők egyrészt holdnaptárban „mérik az időt", másrészt nem Krisztus születésétől, hanem Mohamed próféta hedzsrájától, azaz 622-től számítják az éveket. Náluk így 2004-ben 1424 van, a hívő zsidók számára ugyanakkor a 2004. évben már 5764-et mutat a naptár.
Tény: sok szempontból felkészületlenül értek bennünket itt, ebben az országban a piacgazdaság „kegyetlen" következményei. Gyorsan is jött. Lelassult reakcióidőnkre tekintet nélkül söpörtek végig az újabb és újabb hullámok a gazdaságon, szociális-ideológiai téren és legfőképpen a szemléletmódunkon. Megtaláljuk-e a helyes utakat ebben az ismeretlen környezetben, majd sebességet, módszereket, gondolkodásmódot is váltva ösvényt tudunk-e vágni Európa „dzsungelében"? Ez Magyarország számára szó szerint létkérdés. Távlatilag emberibb, tartalmasabb életet ígér-e a jegyzetet tanulók korosztályának, mindnyájunknak a 21. század Európája?
A jövő kihívásait, terheit vállalni tudó, a jövő munkaerőpiacán is helyt álló ifjúság, valamint át- és önképzésre hajlandó, kreatív gondolkodásra nyitott, autodidakta módon is folyamatosan megújulni kész, életmódján változtatni képes felnőtt generáció nélkül a csatlakozás kihívásainak megfelelni nem lehet, sem a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karán, sem másutt, más helyen Magyarországon.
Vissza