Európai integráció és külpolitika

Tartalom

ELŐSZÓ 9
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 11
I. BEVEZETÉS 15
II. TEÓRIÁK ÉS MÓDSZERTANI JAVASLATOK 25
11.1. NÉHÁNY SZÓ AZ INTEGRÁCIÓS ELMÉLETEKRŐL 25
11.1.1. A föderalisták 26
11.1.2. A neofunkcionalisták 29
11.1.3. A történeti kormányköziség iskolája. Nemzetállam és integráció 33
11.2. TEÓRIÁK AZ INTEGRÁCIÓ KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 38
11.2.1. Az Európai Unió mint egyedi jelenség a nemzetközi politikában 40
11.2.2. Civil hatalom, katonai hatalom vagy normatív hatalom? 43
11.2.3. Külpolitikai hiánylista 45
11.2.3.1. Az EU nem teljes jogú, nem szuverén résztvevője a nemzetközi életnek 45
11.2.3.2. Az Európai Unió a tagállamok alárendeltje 46
11.2.3.3. Hiányzik a központi döntéshozatali mechanizmus és a végrehajtó hatalom 46
11.2.3.4. A katonai képességek hiánya 47
11.2.3.5. Képesség és elvárás közötti szakadék 47
11.2.3.6. Az EU nem elég hatékony a nemzetközi válságok idején 48
11.2.4. Az Európai Unió nem teheti meg, hogy ne legyen külpolitikája 48
11.2.5. A „fejlődés logikája" tézis 49
11.3. ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI JAVASLATOK 51
11.3.1. A geopolitikai és szakterületi közelítés kombinálása 51
11.3.2. Analitikus-tárgyalásos eljárás 53
11.3.3. A kooperáció institucionalizálása 54
11.3.4. Az Európai Unió mint a kooperatív biztonság modellje 56
III. A BIPOLÁRIS NEMZETKÖZI RENDSZER ÉS EURÓPA:
A BIZTONSÁG PRIMÁTUSA 59
III. 1. A NEMZETÁLLAMOK EURÓPÁJÁNAK HANYATLÁSA 59
111.2. ANGOL ÉS FRANCIA PERCEPCIÓK. A BIPOLARITÁSHOZ VALÓ
ILLESZKEDÉS ELSŐ LÉPÉSEI 63
111.3. AZ USA AZ INTEGRÁCIÓ MELLETT 77
111.4. A FÉLELEMTÉNYEZŐ: KELET-EURÓPA SZOVJETIZÁLÁSA 86
111.5. MENNYIBEN SEGÍTETTE A MARSHALL-TERV AZ INTEGRÁCIÓT? 93
111.6. A REGIONÁLIS VÉDELEM KÍSÉRLETE 100
111.7. A TRANSZATLANTI ERNYŐ KIÉPÍTÉSE. A NATO 109
IV. ELVETÉLT KÍSÉRLET: INTEGRÁCIÓ EGY CSAPÁSRA 122
IV.1. A „KIS-EURÓPA"-KONCEPCIÓ 122
IV.2. EURÓPAI SZÉN- ÉS ACÉLKÖZÖSSÉG (MONTÁNUNIÓ-ÉSZAK) 127
IV.3. AZ NSZK BEVONÁSÁNAK ELSŐ KÍSÉRLETE: A PLEVEN-TERV 131
IV.4. AZ EURÓPAI VÉDELMI KÖZÖSSÉG 142
IV.5. AZ EURÓPAI VÉDELMI KÖZÖSSÉG BUKÁSA 144
IV.6. A LONDONI KONFERENCIA ÉS A PÁRIZSI EGYEZMÉNYEK 156
V. A RÓMAI SZERZŐDÉSTŐL AZ EURÓPAI POLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉSIG 179
V.1. AZ EGK KÜLKAPCSOLATI RENDSZERE 183
V.1.1. A külkapcsolati rendszer kiépülése 184
V.1.2. A külkapcsolati rendszer természete 188
V.1.3. Az EU preferenciái is kapcsolatainak rendszere 192
V.2. AZ EGK ÉS KÖZVETLEN KÖRNYEZETE 197
V.2.1. Az európai belső erőviszonyok elmozdulásai 197
V.2.2. A Fouchet-tervek 200
V.2.3. A francia-nyugatnémet szerződés 203
V.2.4. A brit alternatívakeresés kudarcai 206
V.2.5. Az üres szék válság és a luxemburgi kompromisszum 208
V.3. AZ EURÓPAI POLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS 213
VSA. Az EPC szintjei 218
V.3.2. Az EPC működése 219
V.3.3. A luxemburgi Európai Tanács ülése - 1985 224
V.3.4 Az Egységes Európai Okmány 227
VI. KÜLPOLITIKA PILLÉRES SZERKEZETBEN 233
VI. 1. A MAASTRICHTI SZERZŐDÉS SZÜLETÉSE 233
VI.1.2. Közös kül- és biztonságpolitika: terület és eszközök 238
VI.1.2.1. A rendszeres együttműködés 239
VI. 1.2.2. A közös akciók 240
VI.1.2.3. Intézményi keretek 240
VI. 1.2.4. Szavazás 241
VI. 1.3. A CFSP újdonságai 242
VI.1.4. A CFSP gyengeségei 244
VI.2. A CFSP 1992 ÉS 1997 KÖZÖTT 248
VI.2.1. Egy konkrét akció: az európai stabilitási egyezmény 253
VI.2.2. A tagállamok maradó érdekkülönbségei 255
VI.3. A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ ÉS A KÖZÖS KÜLÉS BIZTONSÁGPOLITIKA 257
VI.3.1. A WEU 1954 és 1984 között 259
Vl.3.2. A WEU újjáélesztési kísérlete - 1984 261
VI.4. AZ AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS ÉS A KÖZÖS KÜLÉS BIZTONSÁGPOLITIKA 266
Vl.4.1. A CFSP intézményi szerkezete 273
VI.5. AZ EURÓPAI VÉDELMI IDENTITÁS 276
VI.6. FORDULAT A VÉDELEMPOLITIKA FELÉ 282
VI.6.1. A Saint Maló-i nyilatkozat 284
VI.7. A KÖZÖS EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA SZÜLETÉSE 287
Vl.7.1. Intermezzo a hatokkal 289
VI.8. A NIZZAI CSÚCSTALÁLKOZÓ 293
VII. AZ EURÓPAI UNIÓ KÜLPOLITIKÁJÁNAK GYAKORLATI VONATKOZÁSAI 299
VII. 1. AZ EU ÉS A NON-PROLIFERÁCIÓ 299
VII.1.1. A nukleáris fegyverek 299
VII.1.2. A biológiai és vegyifegyverek 306
VII.1.3. A hordozóeszközök 311
VII.2. A KETTŐS FELHASZNÁLÁSÚ TERMÉKEK SZABÁLYOZÁSA 315
VII.3. AZ EU ÉS A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM 325
VII.3.1 ENSZ 326
VII.3.2. Európa Tanács 327
Vll.3.3. EBESZ 329
VII.3.4. NATO 331
Vll.3.5. Az Európai Unió 332
VII.4. VÁLSÁGKEZELÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KÜLPOLITIKÁJÁBAN 339
Vll.4.1. A válságkezelés fogalmi problémái 342
Vll.4.1.1. Preventív diplomácia 346
Vll.4.1.2. Béketeremtés 347
VII.4.1.3. Az új típusú békefenntartó missziók 348
Vll.4.1.4. Békeépítés 348
Vll.4.2. Az EU válságkezelő képességének intézményi kontextusa 353
Vll.4.3. A válságkezelés döntési hierarchiája 357
Vll.4.3.1. A Tanács 357
Vll.4.3.2. A Bizottság 358
Vll.4.3.3. Specializált szervek 362
Vll.4.3.4. Az Európa Parlament 353
Vll.4.3.5. A közös kül- és biztonságpolitika tanácsi struktúrája 364
Vll.4.4. A missziók 370
Vll.4.4.1. Bosznia - EUMP 379
Vll.4.4.2. A NATO váltása Macedóniában. A Concordia 371
VIL4.4.3. Kongo - Artemis 372
Vll.4.5. A finanszírozás 372
Vll.4.5.1. Az EUPM költségei 374
Vll.4.5.2. A Concordia-művelet költségei 375
VII.4.5.3. Az EU vezette műveletek nyitott kérdései 373
VIII. A TRANSZATLANTI VITÁK ÁRNYÉKÁBAN.
BIZTONSÁGI STRATÉGIA ÉS ALKOTMÁNYTERVEZET 379
VIII. 1. EU-KÜLPOLITIKA ÉS A TRANSZATLANTI VITÁK 333
Vlli.2. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI STRATÉGIA 12003 393
VIII.3. AZ ALKOTMÁNYTERVEZET 398
Vlll.3.1. Külpolitika, biztonság, védelem 400
Vlll.3.2. Közös kül- és biztonságpolitika 403
VIII.3.4. Biztonság- és védelempolitika 495
IX. BIBLIOGRÁFIA 407
X. MELLÉKLETEK 421

Témakörök