Előszó
Előző brossúránkban a rendvédelem rejtelmeibe vezettük be önöket, ám itt az ideje, hogy ennél még izgalmasabb dolgokkal foglalkozzunk. Tetszik vagy sem, életünket körbefonja a politika. Már az is...
Tovább
Előszó
Előző brossúránkban a rendvédelem rejtelmeibe vezettük be önöket, ám itt az ideje, hogy ennél még izgalmasabb dolgokkal foglalkozzunk. Tetszik vagy sem, életünket körbefonja a politika. Már az is az, amit hétköznapjaink küzdelemnek tekintünk! Mert persze, hogy nem mindegy, hogy van munkánk, járandóságunk, vagy nincs. S ha van is, az sem mindegy, milyen körülmények közepette kell teljesítenünk azt, amit a munkaadó elvár tőlünk. A fizetésünkért, illetményünkért birka módon behódolva, a főnök talpát nyaldosva kell dolgoznunk, vagy jobb, ha mindig nyitva tartjuk a szemünket, és figyelemmel vagyunk rá, mi jár, vagy legalábbis adható annak fejében amit nyújtunk. Ugye nem kérdéses a válasz? Ha igen, ha nem, neves előadóink által mondottakból megtudhatják, ők hogyan vélekednek ezekről a kérdésekről.
Persze, hogy kinek miként alakul a sorsa, abba beleszól a nagypolitika is, ha másként nem, hát úgy, hogy a jogszabályok politikai akaratok mentén születnek. S hogy milyen normákat alkotnak képviselőink a Tisztelt Házban, azt igenis befolyásolja a gazdasági lét is. Ha minden mindennel összefügg, amint ezt egy igen bölcs ókori tudor megfogalmazta, akkor egyetlen szempontot sem hagyhatunk figyelmen kívül az értékelésnél. Pesszimistán megfogva a kérdést, Murphyvel fogalmazva, ami elromolhat, az el is romlik, de mi nem vagyunk negatívak, hanem bizakodóak, még akkor is, ha a társadalomtudósok és a gyakorló érdekvédő kicsit sötét felhőket rajzolnak nekünk. Csak azért is optimistán tekintünk a jövőbe. Jelszavunk, az eldöntött kérdés nyomán az élve állva, tiszta erőből előre: maradjunk meg Európában! Na, persze okosan, ügyesen, sikeresen, úgy, hogy jó legyen!
Vissza