Európa tekíntete V. (rossz állapotú)

Előszó

Ha ugyan nem egyedűl a' föld le írás volna tárgyam, kötelességemnek tartanám, ezen alkalmatossággal, meg felelni azon martzon rajzolatokra, mellyekkel sértelmeskedik egyebek után egy új híres föld, nép, és szokás le író, a' midőn ezen tartományról beszél; annyira, hogy minden kedvemet el vette tsak valamit is említteni alkottatásáról, és viszontagságairól ezen Országnak. Hogy a' Krisztus Anyaszentegyháza ezen tsekély földi részetskét Igazgatója, 's annak szükséges segédje élelmére; se nem ragadta senkitől erővel, se nem lopta, tudja az egész világ, és melly böltsen rendelte légyen az Isteni gondviselés a' keresztény világra nézve ezen intézetet; az iránt szollani az elmélkedő elméhez felesleg lenne. Igaz, hogy a' történet írók nem egyeznek meg ezen tárgy vítatásában, 's az által a' valóságot mint egy homályal borítyák; de tsak való marad az, hogy ezt a' tsekély tündér örökséget az ég, és föld Ura Jegyese több istenfélő fejedelmektől, sé uradalmi tulajdonosoktól nyerte vagy ajándékúl, vagy áldozatúl, vagy alamisnáúl. És hogy az áldozat tettzett a' Mindenhatónak, jól áll azért az a' különös szorgalom, mellyel a' fő gondvisselés annyi századoktól fogva, annyi viszontagságok közt, arra vigyáz, 's azt oltalmazza. Távol sem tulajdonosi annak a' római Pápák, hanem tsak természetes kormányozói, és gondviselőji. Meg mutatták azt a' két utolsó Piusok, kiknek gyászos, de diadalmas története esméretesebb, mint hogy azt le festeni volna szükséges, mellyről örömkönyek nélkűl a' keresztény nem emlékezhetik. Vissza