Európa: Kreáció & Re-Kreáció

Előszó

A budapesti Műcsarnokot (Kunsthallét) újra megnyitó kiállítás az európai Kunsthallékkal együttműködve jött létre, a mára sokféle profilú, alapjaiban azonban rokon karakterű, zömükben XIX. századi alapítású művészeti intézmények mai funkcióját, ars poeticáját megismerendő-megismertetendő. A "kortárs művészet" térhódítása, élete szervezett formáinak kialakulása a XIX. század elején Európának a tradicionálisan a német kultúra vonzáskörébe tartozó részein (Közép- és Észak-Európában) a Kunstvereinek és Kunsthallék létesítésével indult meg. A II. világháborúig ezek története egészen hasonló. A budapesti Műcsarnok 1991-94. között folyt rekonstrukciója és modernizációja után újramegnyitása méltó alkalom az 50-60-70-es években elsősorban állami kultúrpolitikai reprezentációt végző magyar és közép-kelet-európai kiállítóhelyek visszavezetésére természetes művészeti és szervezeti kontextusukba. A kiállítás egyúttal a Kunsthallék első közös kiállítása.
A kontextus ma több régió között áll fenn, tágabb értelemben alakítói a Kunsthalléknál korábbi angol és francia kiállítási paloták, illetve a későbbi kortárs művészeti centrumok és intézetek is. Van-e valami speciális a mai Kunsthallék működésében, esetleg a közép-kelet-európaiakéban; visszahat-e ez utóbbiak visszacsatlakozása társintézményeikre; hogyan jellemezhetők a "grand palais"-kal, kortárs művészeti centrumokkal összevetve a Kunsthallék - ezek a kiállítás kérdései, természetesen az elsősorban a kortárs művészetet reprezentálni kívánó gondolat mellett. Vissza