Európa és Amerika a 19. században

Előszó

Részlet a könyvből:

"Bonaparte Napóleon bukása után a győztes hatalmak mindörökre el akarták törölni még az emlékét is a káplárból lett uralkodónak, aki volt olyan merész, hogy szembeszálljon a hagyományos európai dinasztiákkal. Elsősorban azonban annak a társadalmi megrázkódtatásnak, a francia forradalomnak a nyomait akarták eltörölni, amely a történelem folyamán első ízben döntötte meg a monarchikus rendet.
Azonban a Bastille, melyet a francia nép 1789-ben földig lerombolt, már nem épülhetett újjá, bármilyen hevesen forgatták is a keresztet és a kardot az abszolutista monarchiák, a középkorban elveszített jogaikra hivatkozva. A forradalmi eszmék egész Európában elterjedtek, nem csupán a demokratikus szabadságjogok nyomán, hanem az alávetett népek között, a nemzeti jogok terén is. A 19. század közepén a restauráció politikája már a végét járta. A nagyhatalmak versengése közepette nyilvánvalóvá vált, hogy a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni.
A városok ezenközben tovább növekedtek, az ipari fejlődés révén megsokasodtak a gépek, a külvárosban kéménysorok magasodtak, s ezek árnyékában más társadalmi rétegek tűntek fel a történelem színpadán - vadonatúj követelésekkel és elképzelésekkel. A polgárság arra törekedett, hogy eltávolítsa a hatalomból a régi hűbérurak leszármazottait, de megérezte, hogy most olyan eszmék sokaságának nyomába eredtek, amelyek olyan különös dolgokról szóltak, mint szakszervezet, általános választójog vagy nemzeti függetlenség. Mintha még ez is kevés lett volna, a romantika végzett a szabályok zsarnokságával és kinyilvánította az álmodozás szabadságát." Vissza