"Európa elrablása"

Előszó

A jelképeket, szimbólumokat, s egész mitológiai történeteket minden későbbi történelmi kor, kulturális közeg a maga értékrendje szerint átértékeli, jelentését módosítja, még akár az ellenkezőjére is változtathatja.
- "Európa elrablása" a klasszikus műveltség szerint az ógörög mitológiai körnek az a története, amely Agénór, Türösz királya leányának, Európénak álmával kezdődött, amely álomban két földrész, Ázsia és a még név nélküli nyugati kontinens vitatkozik, melyiküké is legyen a világszép leány. Majd Zeusz, a leány szépségétől megigézve, a phoinikai tengerpartról bika képében elrabolja. Kréta szigetére úszik vele, ott gyermeket nemz Európéval, akik közül a legidősebb, Minosz Kréta királya lesz. Még a klasszikus görög korban úgy értelmezik a mítoszt, mint a műveltség súlypontjának a keleti szárazföldről a nyugati szigetvilágra és a szárazföldre való átkerülését.
- Az "elrablás" azonban erősen pejoratív értelmű szó. Továbbá századunkra a "bika" a művészeti szimbolikában az agresszió egyik megszemélyesítője lett.
- Az "Európa elrablása" a XX. században többnyire immár nem a klasszikus mitológiára való utalás, hanem a politikai publicisztika egyik képes kifejezése: először a Harmadik Birodalom hódításaira, majd a bolsevizmus térnyerésére alkalmazták: de utóbbiak is használták az Amerika által elnyelt (Nyugat-) Európára vonatkoztatva. Kulturális értelmezésben is olvashattuk, midőn a publicista a hagyományos európai emberi értékek devalválódásán töpreng. Mostanában újból előveszik a publicisták, ha az 1989-ben ledöntött Berlini Fal virtuális föltámadására akarnak figyelmeztetni.
- Igen érdekes tehát, hogy a Magyar Festők Társaságának "Európa elrablása" címmel kiírt kiállítása hogyan ihlette meg művészeinket (vagy vétette le velük kész képüket a műterempolcról). Vissza