Európa drámája

Előszó

Levél Hubermannhoz
[Előszó helyett]

Nagyrabecsült Mester,
mire Ön ezeket a sorokat olvassa, régen túljár már nemcsak Magyarország, hanem Európa határán is és alighanem visszatért a palesztinai filmharmónikusok élére. De azért minden bizonnyal szívesen visszaemlékezik arra a Városi Színházi szép estére, amelyen u drága helyárakkal megbirkózott pesti „felső tízezer'' reprezentánsai kitörő lelkesedéssel ünnepelték minden száma után. Ezenkívül talán nem feledkezett meg arról a nyilatkozatáról sem, amelyet megérkezését követően lett a pesti újságírók előtt és amelyben habozás nélkül kijelentette, hogy: „Egyelőre nem érdekel Páneurópa h nem érdekel semmiféle politika.'' Ez a mondata széles körökben érthető feltűnést keltett, hiszen köztudomású, hogy Ön, a kitűnő művész, tíz éven keresztül a nemzetek összebékítésének apostolaként járt-kelt a nagyvilágban (nem hanyagolva el természetesen a hegedűjátékot sem) és gondosan megszerkesztett könyvet adott ki Páneurópa propagálása céljából. Most azonban „egyelőre" nem akar tudni mindezekről és kizárólag zenével óhajt foglalkozni.
Mester, - miért tagadjuk? - Önnek teljesen igaza van. Ha a dolgot saját szempontjából nézi. Bach, Beethoven, Mozart, vagy akár Cesar Franck világa - hogy csak legutóbbi pesti műsorát idézzük - tagadhatatlanul szebb, mint a mai Európa, amelynek vezetői puskaporos hordók tetején táncoltatják népeiket és javarészt élesen elleneznek minden komoly kibontakozást. Vissza