Iphigenia Aulisban

Előszó

BEVEZETÉS.
I. A görög színház és Euripides előzői.

Az a szó, hogy tragédia, a régi görögöknek nem jelentett egyebet, mint egy Dionysos isten tiszteletére zengett dithyrambost. Ez ének, mely a Bakchos-hitregével foglalkozott, majd szomorú és kesergő, majd élénk és vidám volt; a dalnok egészen szabadon mozgott benne, menten a metrikának majdnem minden bilincsétől. A kar úgy énekelte, hogy táncot lejtett az isten oltára körül, melyen kecskebakot áldoztak; s az áldozat neve, tragos, magyarázza meg e faj elnevezését is: tragédia, a mi annyit jelent, hogy kecske-ének.
Mintegy 540-ben Kr. e. ez a műfaj lényeges átalakuláson ment keresztül. Egy Thespis nevű költő ugyanis arra a gondolatra jutott, hogy a Dionysos-legendát nem fogja a karral elbeszéltetni, hanem eljátszatja. A kar még most is énekelt és táncolt, de nem folytonosan. Közbe-közbe kivált a kar egy-egy tagja, és egyedül kezdett szólni, majd felelve a kar szavaira, majd elmondva saját érzelmeit és gondolatait, majd meg ismét dalokra szólítva fel a kart. Ilyen magánszereplő mindig csak egy volt a színpadon, bár más-más jelenetekben más volt e szereplő neve is. E változtatás dacára Thespis szerzeményeiben még mindig a tisztán lyrai rész volt a túlnyomó. A drámai cselekvésnek, vagy mint a görögök mondották, az episodnak, nagyon kevés fejlődés volt engedve; sőt a magán-szereplő is, a hypokrites (felelő) olyan versekben szólt a karhoz, melyeknek formája és jellege egészen közel járt a lyrai metrumokhoz. Vissza